Kurmai-Ráti Szilvia

Mandrik Erzsébet: A pokol tornácain (A pokol bugyraiban)

Mi, mostani fiatalok, boldogok lehetünk, hogy eddigi életünket boldog, felhőtlen békeidőkben tölthettük. De kedves földim! Tudnunk kell arról is, mi történt a szülőföldünkön akkor, amikor nagyapáink voltak suhanc gyermekek!

Tavaly kaptam ajándékba Mandrik Erzsébet a Pokol tornácain című könyvét. Egyszerű, kívülről lila színű, díszes borítótervet teljes mértékben nélkülöző füzetecskére gondoljunk itt, ne egy vaskos, szemet gyönyörködtető kötetre (amit szépen „becsomagolnak”, arra sajnos könnyebben esik a választásunk). Mielőtt elkezdtem volna olvasni, nem fűztem hozzá különösebb reményeket a szórakozás szempontjából. Nem is nevettem rajta egy pillanatig se. Letenni azonban mégse sikerült. Az egyszerű megfogalmazású sorok szinte felolvasták magukat nekem, s egyre mélyebb felháborodásba, együttérzésbe, szomorúságba vittek bele.

A keresztgyerek

Elza, a csontos arcú, középkorú cigányasszony gyakran benézett hozzánk egy időben. Édesanyámat „barátnőmnek” és „komasszonynak” hívta. Ez engem módfelett zavart− főként az utóbbi „kitüntető” megszólítást szégyelltem. Gyermekfejjel Grafika - Juhász Lászlóvalamiféle rokoni szálat sejtettem bele a dologba, noha tisztában voltam azzal, hogy a keresztanyaság szüli a komaságot. Arról azonban, hogy az én anyámnak (!) ki lehet az a bizonyos cigány keresztfia, fogalmam sem volt. A keresztelőre mindenesetre nem voltunk.
Elza szokás szerint megivott nálunk egy kávét, s közben így bókolt:
− Olyan szíp vagy, komasszony, meg ez a jányod is. − itt a nővéremre célzott.
Alighanem azért haragudtam rá általában, mert engem nem csodált. Ha tehettem, elutasító képet vágtam, amikor Elza becsörtetett hozzánk. Tegeztem, amivel az iránta való tiszteletlenségemet illusztráltam. Szerettem volna, ha soha többé nem jön, és nem „piszkolja” össze a kávéscsészéinket a szájával. Tiltakozóan hangos léptekkel hagytam el a konyhát, amikor épp leült. Egy alkalommal, mikor elment, durcásan róttam fel anyámnak:
− Minek jön mindig ide ez az Elza? Olyan büdös.
− Elza tiszta cigány. Rendes is.− válaszolt anyám.
Nem értettem egyet vele, de hallgattam.
− Egyedül neveli az unokáját− folytatta−.

Bemutatjuk a KRISZ-t – egy igazán lelkes és aktív keresztyén ifimozgalmat

Kiss BertalanAz önfeledt és sokszor az értelmes határokat felrúgó szórakozás, a bulizós életvitel mellett nagyon sok fiatal életében kiemelt helyet foglal el a vallásosság, a hit. Krisztusnak szentelt élet, csodálatos énekek, vidámság, játék, sport, kulturált szórakozás, szeretetteljes légkör – ezek jellemzik a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) tagjainak mindennapjait.

Az alábbiakban Kiss Bertalannal (a fenti képen), a KRISZ főtitkárával beszélgetünk.

– Bemutatnád a KRISZ-t néhány mondatban?

– Református ifjúsági szövetségünk 2002-ben alakult abból a célból, hogy összefogja és szervezze a fiatalok tevékenységét Kárpátalján. Előtte is létezett egyházi ifjúsági aktivitás, de csak gócpontokban. A KRISZ alulról kezdett el építkezni, nem pedig az egyház döntötte el, hogy szükség van egy ifjúsági szervezetre. Fiatalok érezték úgy, hogy a különböző erők egyesítése révén egy szervezetet kell létrehozni annak érdekében, hogy az Isten ügyéért való ifjúsági munka egy helyen összpontosuljon. Így alakultunk meg. Céljaink a következők: egyrészt, hogy hirdessük az evangéliumot a fiataloknak, másrészt, hogy erősítsük és bevonjuk a KRISZ életébe mindazokat, akik megtértek. Továbbá segítséget nyújtunk ificsoportoknak, gyülekezeteknek.

– A honlapotokon található egy toborzó kisfilm, arra buzdítjátok a fiatalokat, hogy csatlakozzanak hozzátok. Miért jó a szervezethez tartozni? Mit tudtok nyújtani nekik?

– Tagokat azért toborzunk, hogy erősebb legyen a szevezeti egység. Igazából nekünk van szükségünk a fiatalok kreativitására, szolgálatkészségére, hitére, imádságaira. Ha valaki szolgálni akar az Úr Jézus Krisztusnak, és előre szeretné vinni az ügyét, a KRISZ jó hely erre. Komoly alapelveink vannak, a Szentíráson alapulnak. Minél többen csatlakoznak hozzánk, annál életképesebbek leszünk.