Kurmai-Ráti Szilvia

Mese Babsó születéséről

Hol volt, hol nem volt, még a jégerdőn és a sivatagtavon is túl, volt egyszer egy káprázatos ország, amely már messziről nézve úgy zöldült, mint a smaragd. Az uralkodót Babkirálynak hívták, aki már annyira öreg volt, hogy a szakálla a birodalom egyik végétől egész a másikig elért, a szemei pedig szárazak voltak. A király érezte, nemsokára át kell adnia a babtrónt egyetlen fiának. De mielőtt ez megtörtént volna, azt akarta, hogy a fiú méltó feleséget találjon magának. Magához kérette, és így szólt hozzá:

─ Menj el, járd be az egész göröngyös földet, ha kell, de egyedül vissza ne térj! Olyan feleséget keress magadnak, aki érdemes arra, hogy együtt uralkodjatok Babországunk trónján!

A babkirályfi tehát útnak eredt, egy egész hónapon át csak futott, meg futott. Egyszer aztán elérkezett egy ismeretlen tájra─ Paprikaországba, ahová bebocsátást kért. Előadta mondandóját, miszerint méltó királylányt keres maga mellé a trónra. Azt a választ kapta, hogy van a királynak egy gyönyörű lánya, de azt addig meg nem láthatja, míg át nem esik bizonyos próbatételen, melynél sok vitéz hagyta már ott a fogát sikertelenül. A királyfi merész volt, nem riasztották vissza holmi próbatételek, ezért ráállt. A feladat pedig az volt, hogy elmenve a Lángok Szelencéjébe, vizet fakasszon, annak pedig három cseppjét az ajkában hozza el, s cseppentse a királylány szép fejére. Ahogy meghallotta a feladatot, rettenetesen elszomorodott, mert azt se tudta, merre induljon, szavát pedig nem szeghette meg. Leült az útszélre, s lehorgasztotta a fejét. Amint így üldögélt, egyszer egy párába-dérbe burkolózott kis alak tűnt fel a szeme előtt, és megszólalt:

─ Szervusz, délceg királyfi. Tudom ám, miért eresztetted így búnak a fejedet. Én azonban segíthetek rajtad, ha megfogadod nekem, hogy ha úgy hozza majd az élet, nem fogsz elmenni egy elgurult szemecske mellett, hanem követni fogod.

Zakatoló meséje

Ott feküdt a lány az éretlen zöld búzatábla szélén. Lehunyta a szemét. Királylánynak érezte magát, aki parancsol a felhőknek is, ha kell, hogy sírjanak esőt. Vagy megfeddi a Napot, ha nincs elég meleg, mire az pironkodni kezd, s már senki sem fázik.

            −Virágok, meseszépek vagytok, megérdemlitek, hogy az udvarhölgyeim legyetek.

            − Parancsolj velünk, királylány.− hajlongtak előtte a karcsú pipacsok.

            − Fák, fák...Kedves dolog tőletek az árnyékadás, a védelem. Ezentúl udvari testőreim lesztek.

            − Szolgálatodra, úrnő − reszkettek a vén nyárfalevelek.

            − Nini, itt mászik egy csiga! Egészen mulatságos az ábrázata! Mostantól, csigácska, te leszel birodalmamban a...− már éppen arra készült, hogy neki is felajánljon egy jól hangzó tisztséget, amikor erőteljes füttyszó zavarta meg az addig háborítatlan uralkodását. Felugrott a búzából, kicsit megigazgatta az összelapított kalászokat, mint ahogyan az ember hanyagul megágyaz maga mögött és futott. Szúrós ágú bokrokon és méteres magasságú fű között botladozott keresztül, hogy lássa, honnan jön a sípszó. Ám csak a fütyülő csoda hátát látta, ami sietve robogott tova, nem törődve az utána futkározó királylányokkal.

 Emelt szintű tűzpróba

Van, hogy csak úgy röppennek tova az évek, mint (az egyébként) gondtalan madárkák a megrezzent bokorról. Aztán a bokor végül úgy megrázkódik, hogy a kis szárnyasok többé nem térhetnek vissza rá. Ez az utolsót rezzenő cserje a középiskola a tizenegyedikes diák számára: számomra. Eddig csak firkáltam titokban a padot nap mint nap, kicselezve a tanárok szigorúam hozzám is intézett fejtágító mondatait (ki vágyik arra, hogy a növekvő információhalom szétfeszítse a fejét). Ám a középiskolai pályafutásom a végéhez közeleg, maholnap felnőtt leszek ügyes-bajos felnőtt dolgokkal (gazdasági válság egyéni túlélése, párválasztási mizéria, munkahelykeresés illetve annak gyors elvesztése, gyereknevelési gondok, stb). Viszont ne szaladjunk olyan messzire, előbb le kell tennem az érettségi vizsgák végtelen sorozatát. Illetve, mivel szeretnék az előkelően hangzó értelmiségi réteg tagja lenni, nem ártatna egy diplomácska. Ennek viszont egyik súlyos előfeltétele a végzős magyar diákok sorait kegyetlenül megfaragó, kissebségérzetet sugalló emelt szintű érettségi ukránból, ukránul. Nem tagadom, az állam gondoskodott a nyelvoktatásomról oly módon, hogy mióta az iskola fogalmát ismerem, parancselvűen járul hozzá az ukrán óra jelensége. Szülők és tanárok méltán bölcs tanácsát szem előtt tartva próbáltam megtanulni ezt az erősen mozgó hangsúlyú nyelvet.