Erdei hangok
| 
| 
Erdei hangok
Lebben az északi szellő,
Örvénnyel járja a táncát.
Lengeti piruló bokrok
Száradó, rongyos ruháját.
Serceg az avarágy zacca,
Egy hullám átremeg rajta.
Sejtelmes vendég kutatja,
Titkokban fürkész a karja.
Moccan a duzzogó medve
Szúrja a kóró a hátát:
Dörzsöli barlangi kőhöz,
Terpeszti méteres lábát.
Muszog egy szürke nyúl,
Hívogatja tizenkét fiát.
Hegyel megannyi nyúlfül:
Anyjuk hozott elemózsiát!
Dobban az őzbak patája
Laposat pislant szelíd szeme
A patakba mohón belelatykol,
Párásan fénylik orra szene.
Sussan a szárnya egy madárkának,
Visszacsicsergi a drága nyarat.
Ácsorog egy magas tölgy koronáján
Onnan reméli a napsugarat.
...
Rikolt az ember zavaró hangja,
Marékkal szórja a szemetet szét!
Nem fél, hogy rászakad az erdő haragja
Biz’ darázs marhatná érte kezét.
Kurmai-Ráti Szilvia