Címlap Interjúk

Interjúk

INTERJÚ NAGY ANDRÁSSAL

( 7 Votes )

 

INTERJÚ NAGY ANDRÁSSAL (1925-2012), Búcsú

 

− Mikor született?

− Születtem 1925. július 18-án, Tiszapéterfalván.

− Mire tanították a szülei? Volt -e példaképe gyerekkorában?

− Hát, a példakép az vót, hogy hát én, mikor hároméves vótam, meghalt az anyám. És akkor már az apámnak második felesége vót az én anyám. És az én apámnak, amikor meghalt az anyám, már vót négy gyerek. Szóval, négyen vótunk testvérek. És akkor az apám már nem akart a sok gyerekek közé hozni egy idegen anyát, hogy esetleg rosszul viselkedjen velünk, mert lehet hallani aztat, hogy hát vannak olyan nők, hogy hát nem szeretik a gyerekeket, és inkább megölik, mint ahogy lehet hallani. Hát ezért osztán az apám kínlódott. Én vótam három éves, a bátyám vót öt éves, a másik testvérem vót nyóc éves, ez már lány vót, és akkor a harmadik testvérem vót tizenöt éves. Ő, mikor férjhez ment, rámaradtunk má' a másik két fiú...szóval én meg a bátyám arra, most már az a nővérem lett tizenöt éves, odanőtt, úgyhogy hát az viselte gondunkat. Szóval, egyik lánytestvérem is, a másik is lánytestvérem is viselte gondunkat. Mert csak apa vót és az apámnak kovács szakmája vót, magyarul kovács vót és én mindig az apám mellett segédkeztem és így aztán azt gondoltam, elmegyek én idegen helyre tanulni, mert odahaza mivelhogy én legkisebb voltam a családban, annyira elkényeztettek, hogy az ételben sokat nem szeretettem, válogattam. És, így gondolom, elmegyek idegenbe, hogy hát rászokjak az ételre, hogy ami van, azt kell megenni. Hát elmentem Fertősalmásra G.Bíró Lászlónál kovácsszakmát tanulni. Mert az nagyon hítt, hogy kéne neki segédkezni.

Bővebben...

 

INTERJÚ ID. POCSAI VINCÉVEL

( 14 Votes )

 

INTERJÚ ID. POCSAI VINCÉVEL (1920), Beregardó

p1010009Id. Pocsai Vince, otthonában 

 − Sorsunk döntő ideje: akiket el akartak pusztítani véglegesen a föld színéről, a Sztálin elvtárs kitalálta, hogy munkára becsalnak bennünket, három-négy napi munkára. Ilyen meg olyan munkák: a háború után való munkákat elvégezni, s közben végleges halálos pusztítás lett belőle. Utólag nem a munkáról volt szó annyira, hanem arról, hogy minél hamarabb kiseperjék az élők sorából az embereket. Tizennyolc évtől ötven-hatvanig évig volt hirdetve, de ötven évig lett teljesítve. Már a tíz évet olyan veszendőnek nézték. Volt olyan, akit onnan, a tetthelyről hazaengedtek, akik hatvanhoz közeledtek. A többieket pedig − hát elrendeztek bennünket olyan szépen, hogy emlékezetes maradt mindörökké azoknak, akik életben maradtak. Becsaltak avval a háromnapi munkával, hogy megyünk ide meg oda, na, el is vittek bennünköt. Mikor innen átmentünk erről a területről már a határon túlra, ottan megkezdődött a pusztítás számunkra. Olyan jól bántak velünk, hogy minél hamarább haldokoljon az emberiség, hulljon kifelé az út közben. Volt olyan, aki útközben, mindjárt Turkánál meghalt belőlünk, olyan is, aki Szolyván meghalt, felakasztotta magát kínjában, mert nem tudott hova tepedülni. Így pusztultunk csendesen elfele. Na, mikor majd bejött a fő pusztítás, akkor megyünk... onnen Mezőlaborcnál vót ilyen nyavalya, ni... tunel....volt berobbantva a háborúban, oda kimasíroztattak bennünket, akik innen átmentünk, ott megpihentünk izében...Szamborban, Szamborból átvezényeltek minket a hátárnál, a cseh határnál...

− Bocsánat, hogy félbeszakítom, erre mindjárt részletesen visszatérünk, de vannak nekem konkrét kérdéseim: az elején azt kérdezném meg, mikor és hol született.

− Guton laktunk, még abban az időben Kisgutnak hívták a községünket: ott laktunk, ott éltünk a szüleinkkel együtt.

− És mikor tetszett születni?

− Ezerkilencszázhúszban születtem, negyvennégyben meg elhurcoltak bennünket már.

− Ezerkilencszázhúsz?

− Ezerkilencszázhúsz március negyedikén.

− Beszéljen, kérem a szüleiről, nagyszüleiről.

Bővebben...

 
JoomlaWatch Stats 1.2.9 by Matej Koval