Egy modern dráma
Helyszín: egy ukrajnai magyar városka néptelen főtere
Szereplők:
Rabló úr: rabló
Kirabolhatatlan úr: kirabolandó
Rabló úr: (Magas, arcát zsebkendővel takargató férfi. Kezében kis pisztoly van, amit zakója ujjába próbál elrejteni. Sziszegve beszél, hogy mások ne hallják): Azonnal állj meg, fegyver van a kezemben!
Kirabolhatatlan úr: (Csak most vesszük észre a másik szereplőt, ahogy az tétován sétálgat, majd megáll. Visszamegy, mint aki nem egészen biztos abban, hogy hozzá szóltak): Bocsánat uram, ön kérdezett tőlem valamit? Segíthetek?
Rabló úr: Velem gúnyolódsz? Nem látod a kis gyilkost a kezemben?
Kirabolhatatlan úr: (Megrémül, most jön rá, valójában milyen szituációba csöppent): Kérem, ne lőjön le.
Rabló úr: Jó, feltéve ha azonnal ideadod az összes pénzedet, bankkártyáidat és a kódjaikat. Mennyi van nálad?
Kirabolhatatlan úr : Kétszáz.
Bővebben...
Pauli
Pauli a legszebb lány az utcában. Nem is, az egész világon a legszebb. Nemrég szépségkirálynőt választottak a tévében, de a koronás hölgy sehol sem volt az én barátnőmhöz képest. Igaz, Paulinak fogszabályzója és szemüvege van, de alattuk maga a lány gyönyörű.
Illik hozzátennem, hogy hosszú út vezetett a kapcsolatunk megszilárdulásához. Tudniillik, megismerkedésünk óta (kissé pirulva, de bemutatkoztam neki) Pauli folyton elinalt, ha a közelébe merészkedtem. Tette ezt annak dacára, hogy a kezemben hol anyasütötte tortát, hol kétszemélyes társasjátékot, hol pedig két nagytölcséres fagyit egyensúlyoztam féléje nem titkolt, barátságos és megosztási szándékkal, ha megláttam.
Bővebben...
Tévézés közben
Vessetek meg, de ami engem illet, nem vagyok annyira virtuális kultúrlény, hogy elpotyázzak egy valós pillanatot egy manipulatív miatt. Viszont számos barátom van, akiktől gyakran hallom, hogy éppen filmet nézni készül, tehát egész szűkre szabhatom csak a mondanivalómat (hogy az tovább szorítsa a gondolataimat, mint egy elszabott ing); vagy pont tévét néz, ergo ne zavarjam; esetleg most látott egy filmet, és még a hatása alatt van, úgyhogy hagyjam elmerengeni. Aztán láthatatlanul, előjelek nélkül odalibben a következő filmszalag, elkapja áldozatát, mint egy óriáskígyó, s odaszorítja a fotelhoz, hogy nyikkanni se bír. Én ilyenkor életmentő tettre készen szeretném megszabadítani a bajba jutottat... Hogy mi a jutalmam? Ez:
Bővebben...
|
Törékeny szentek
A következő újsághirdetésen keresztül értesültem először Zajosról:
Ungvári állatkertben éhező lovak havi támogatást kérnek élelemre. Fogadj örökbe te is egy állatot! Bankszámlaszámunk:..........
A hirdetéshez tartozott fotó is, ami egy szürkésfehér lovat ábrázolt, alatta az állt: Zajos.
 Garfika - Juhász László
Aznap este, hogy elolvastam, sehogyan sem sikerült elaludnom. Egyfolytában Zajosra gondoltam, ahogyan eledelre várva kikukucskál a karámjából, egyre csak várakozik, mikor dob valaki be neki egy marék zabot. Gondolatban bementem hozzá, megsimogattam a hátát, a fejéhez simultam a fejemmel, bíztatni kezdtem:
− Ne aggódj, Zajos, nem hagylak sorsodra. Leszek az örökbefogadó apukád, ha akarod. Küldök pénzt, annyit, hogy habostortára is jut majd belőle vasárnaponként.
Mielőtt apáéknak is elmondtam volna, mit akarok tenni, úgy gondoltam, tudakozódok egy keveset. Iskola előtt berohantam egy bankba a hirdetéssel a kezemben és öt hrivnyával a zsebemben. Még jó, hogy a bankos néni épp felállt a számítógépétől, mert a székéből biztosan nem látott volna meg. Előadtam a mondanivalómat. Örömömre értett magyarul.
− Utalhatsz pénzt a bankszámlaszámra, de csak apukád kíséretében.
Bővebben...
Mellékút
A felejtés kék homályában lakott: nem volt túl eseménydús itt élni. Csak kockás porfelhők szolgáltak zsámolyul az el nem koptatott cipőknek. Általában éjszaka honolt: a sarki fény gyakoribb vendégként tartózkodott északon, mint nála bármilyen kivilágítás. Néha egy-két villám erősen darabkákra szakította a tajtéktalan eget, ám úgy találta, ez igazán elhanyagolható. Fel se fogta, hogy ettől fáj a feje. Ugyanis a villanások mély lyukat ütöttek a szemébe, ahol látomásokat idéztek elő. Ilyenkor erősen hadonászott. Ha kamerával rögzítették volna ezt a mozdulatsorozatot, aztán levetítik neki, biztosan letagadja önmagát. Olyan volt ez, mint egy tánc, lassú és ütemes, ékes és bájos, szorongó és önváddal teli, tánc a szabadulásért, és...az emlékezetért...
─ Elmegyek, és megkeresek valakit. Légüres tér van nélküle bennem.
─ Kit keresel meg? Ismered?
Bővebben...
A 24. óra
A tenger haragszik rátok,
Ti vagytok rá az átok,
Elnyel majd dühében,
Ha békén nem hagyjátok.
Műanyagok, vegyszer-méreg,
Haldoklik a földi élet,
Elpusztul mélyen a kékség,
Ha űzitek tovább a vétket.
Bővebben...
|
Kurmai-Ráti Szilvia weblapja
| 
| 
