Ovisok
| 
| 
Ovisok
− Láttam az ablakból, hogy biciklin hoztak az oviba. Nekünk Mercédeszünk van.− vágott fel az ötéves Andorka Jánoska előtt.
Grafika - Juhász László− Szeretem a biciklizést. Saját szelet csinálunk magunknak, ami mindenhová velünk jön.− válaszolt őszintén a négyéves János.− Amúgy foltos a pulóvered.
− Ez eredeti Puma sportfelső. Csak márkás ruhát vesz rám anyu sok pénzért, szaküzletből.− emelte fel az orrocskáját az ötéves.
− Nem tudom, mi az a szaküzlet, de anyukám nem vesz foltos ruhákat rám. Vagy ha piszkos lesz valamim, azt kimossa.
− Nekem ötször hatos emeleti szobám van, egyedül az enyém!− kontrázott Andorka.
− Mi a bátyámmal ketten alszunk egy szobában. Így nem félek, ha eloltjuk a villanyt elalvás előtt. −volt az örömteli válasz. −Szerintem − tette hozzá −, félnék egy ötször hatos egyedüllét szobában.
− Bármennyi pizzát megehetek naponta. Telefonon szoktam rendelni, és azt tesznek rá, amit csak kérek.− Dobbantott egy nagyot Andor.
− Anyukám mindig finomat főz otthon, mikor hazamegyek az oviból.− dobbantott egy nagyot Jánoska is, de csak játékból, utánozva beszélgetőtársát.
− Két hete új számítógépet vettünk, van rajta egy millió lövöldözős játék. Mihelyst hazaérek, leülök játszani olyat, ahol meg kell ölni mindenkit.− hencegett újra az ötéves.
− Ha hazamegyek, előbb enni kell. Megölni meg senkit nem szabad.− kerekítette ki a szemét Jánoska−, buta vagy?
− Nem vagyok az, te kis majom.− jelentette ki haragosan Andor. Büszkeségében sértve, újra kezdte:
− Van egy halom drága képeskönyvem: pókemberes, dinoszauruszos, robotos, meg ilyenek.
− Nekem meg ábécéskönyvem van. Már le tudom írni, hogy T-ó-t-h J-á-n-o-s. Leírjam neked? − ragyogott fel a négyéves arca.
− Ne írd, nem érdekel! − üvöltötte le az ötéves.− Utállak téged! − s dacosságában könny szökött a szemébe.
Jánoska nem is hallotta meg az utolsó mondatot, mert hirtelen a szoba sarkába ugrott. Ujjongva mondta:
− Nézd, itt egy pici pók!
Andorka dühösen félrelökte, hogy ő is láthassa a jelenséget. A kis János nem sértődött meg, nem adta vissza. Felszökkent a földről, és mellélépett. A két ovis most csak a pókot figyelte. El is felejtették már, hogy az imént milyen vitát folytattak. Az ötévesben ily módon benne maradt, hogy nemrég Törökországban nyaraltak. Jánoska így nem felelhette rá, hogy ő meg a bátyja falun töltötték a nyarat nagymamánál, ahol igazi lovon is ültek, vigyáztak a tehénre, meg ürgét fogtak. Immár hallgattak ezekről az élményekről, csak a pókocskát bámulták, ami legyet evett, vagy valami ahhoz hasonlót. A csodálkozó gyerekszemek rajongtak abban a pillanatban az erről mitsemtudó hatlábúért.
− Szép pók, nem?− kérdezte Jánoska.
− Az.− volt a rövid válasz. Andor azon a napon először nem magával dicsekedett.
Kurmai-Ráti Szilvia