Értem! Nem értem?
A családban mindenki tudja, mennyire szeretem az esőt. Olyankor a legjobb az udvaron topogni, tocsogni. Kifogásolja nagymama, nagyapa, de még a Butya kutya is vinnyog, ha esőkabát nélkül kiszaladok a csepegő, csorgó, szitáló vagy éppen zuhogó esőbe. Anya  ilyenkor nem korhol, hanem kifut utánam, felkap az ölébe - ezt az esőnél is jobban kedvelem - és bevisz a házba. Előveszi a lepedőnyi zöld-piros kockás törölközőt, belebugyolál és magához szorít. Én is hozzábújok. Nagyiék pedig duzzogva panaszkodnak rám, hogy milyen engedetlen és buta gyerek vagyok. Pedig nem vagyok az, de ezt csak anya érti meg. Meg apa is megért, de ő másképp és csak este, mert akkor jön haza onnét, ahonnan anya mindig várja haza és ahonnan fizetést kap, hogy vehessünk csokit meg mesekönyvet.
Ha elkezd esni az eső az udvarunkon, és anya épp nincsen otthon, akkor nagyon hiányzik. Ráteszem mind a tíz ujjam az ablakra és csodálkozom, hogy belülről nem folynak le a cseppcsíkok, s nagyi ilyenkor rámszól, hogy összemaszatolom az üveget (pedig nem is maszatos a kezem). De a nagyit erről nem lehet meggyőzni, így nem is próbálom, hanem állandóan kérdezgetem tőle: Mikor jön már anya? ... mikor jön már ... mikor jön ... mikor ... miko ... mik ... mi ... ömmö ...? Nagyi soha nem mondaná, hogy öt perc múlva vagy egy perc múlva. Pedig mióta apa megtanította nekem, hogy vannak percek és ha egy percről van szó, akkor valami hamarabb bekövetkezik, mintha két percről lenne szó, s minél több ujjam felemelem, annál több percről beszélünk, s nincsen tizenegyedik ujjam, de majd egyszer azt is megértem, hogy tizenegy, mert az idősebb gyerekek tizenegyedik ujj híján is el tudnak addig számolni, ami rejtélyes. De ahogy növök - tudom -, nő velem az eszem térfogata is. A térfogat amúgy új szó, apától tanultam titokban, s úgy jegyeztem meg, hogy tér - ahová gyakran kisétálunk anyáékkal. Bővebben...
A tinilány és...
...a fiúk
A tinilánynak mindig tetszik valaki. Ezt kifejezheti a kedves irányába küldött hosszú, bárgyú tekintettel, feltűnőségből hirtelen harsánnyá válással (rossz színészi tehetséggel), vagy éppen az ellenkezőjével: villámgyors helyzetfelismerés utáni sebes helyváltoztatással, szemlesütéssel, a láthatatlanná válás megkísérlésével. A vonzódás lehet:
a) ősidők óta tartó (még az általános iskoláskorban elkezdődött). Ennek klasszikus tárgyai: a barátnő bátyja (soha nem öccse), a báty barátja, a srác a szomszédból, az osztályból, az iskolából, a pult mögül, stb.
b) hirtelen lángra lobbant szerelem. Az egyetlen egyszer látott, kedvesen mosolygó fiú iránt, akivel ugyanabban a pillanatban keltek át a zebrán, vagy szembejővén egymással nagy forgatagban, nem tudták, merre kerüljék ki a másikat, stb.
A tinilány állandóan fantáziál a kiszemeltjéről. Többször is, többféleképpen elképzeli, hogy a fiú buliban felkéri táncolni, hazakíséri, feleségül kéri.
...a barátnők
A tinilány elmaradhatatlan kísérői (szlengszóval élve: csatolmányok). Megjelenésükkel általában egymást tükrözik. A barátnők jobb és bal oldalt elengedetlenek:
a) az iskola területén
b) a mellékhelyiség felkeresésekor (különösen)
Bővebben...
|
Lecsapolt elme
Színes, fáradt fények vibráltak a padlón, homály lengte be a termet. Alaktalan embermassza hömpölygött a tánctéren, a dobhártyákat kíméletlenül döngette az ütem (ugyanis a zene nevet méltatlanul viselte volna az a bántó hangfolyam, ami a nyikkanásig tekert erősítőkből nyargalt elő).
Ezen mesterségesen előállított egészségkárosító körülmények között foglalt helyet a Lány. Harmadszorra sikerült akkorát kiáltania, hogy a pultos végre megértette, mit kér. Miután megkapta az italát, bágyadtan iddogálni kezdte. Fejfájás és a magányosság szorító érzése szomorította alaphangulatát. A szemben lévő színes italosüvegek szemlélésétől a gyomra is megfájdult, így jobbnak látta megfordulni és az asztalokon pihentetni füstmarta szemét. S meglátta! Megfejthetetlen szempár fúródott bele a tekintetébe. Benne a vonzás, a varázs, a titok, a fekete mélység... Eltűnt a táncparkett, a zsongó, vonagló tömeg, mélybe zuhant a potméter... Hófehér felhőn ült már a Lány, vele szemben az erotikus rejtély szobra. A szobor keze megmozdult, hívogató mozdulatot tett. A Lány pedig röpült feléje habos fellegének puhaságában, sóvárgón. Az idegen férfi megcirógatta a Lány arcát− olyan volt ez a simogatás, mint a kora tavaszi szellő borzongató, langyos érintése. S már szálltak is a légben összefogózva, jeges hegycsúcsokat súrolva, reszketve. Táncuk egyre csak gyorsult, pörögtek a fagyos űri csendben. Látószerveik összeolvadtak, látták egymás gyönyörűségeit.
− Soha sem hittem, hogy létezik ilyen extázis− suttogta a Lány.
Bővebben...
Ha visszafordul a nyílhegy
 Grafika - Juhász LászlóA zuhogó eső sarat gyúrt a hőség fojtó porából, és ütemesen kocogtatta az ablaküveget. Két srác unatkozva ücsörgött egy lépcsőház legfelső emeletének fogódzóján. Egyikük magyar, a másik ukrán fiú volt. Ez a körülmény azonban nem jelentett akadályt a beszélgetésben, mivel az ukrán Márkó egész jól kifejezte magát magyarul.
− Mit játsszunk?− kérdezte dünnyögve Márkó.
Mátyás, a másik, lehunyt szemmel ringatta a fejét. Mélyen gondolataiba merült. Kisvártatva csatakiáltásként harsant fel immár mélyülésbe hajló hangja:
− Játsszunk elképzelt történelmet!
− Az milyen?
− Teljesen egyszerű. Elképzeljük, mi lett volna, ha Magyarország nyertesen kerül ki a világháborúból.
− Mi lett volna?
− Meglátjuk. Előbb harcolj meg velem. Én leszek Magyarország, te meg a Szovjetunió. Fogd a puskádat. Ez most egy világháború− Mátyás egészen tűzbe jött. Bővebben...
|
Kurmai-Ráti Szilvia - Novellák
