Kurmai-Ráti Szilvia

A szókés-készlet

Két hétig volt távol a kislány. Nem ám akárhol. Pesten! Soha azelőtt nem volt még Magyarországon sem. Szülőfalujától legtávolabb Ungváron járt − ott is csupán a piacon fordult meg a szüleit kísérve. De két hét Pesten! Előtte osztás-szorzás, elmehetsz-nem mehetsz. A levelezőtársa, Waghy Dorka, biztosan aranyos kislány. Mindenesetre kedves tőle, hogy meghívta. Hadd menjen hát el hozzá, és lássa meg a szép magyarhont.

Az aggódó, hazaváró anyai ölelés már tizennégy napja váratott magára. Az asztalon válogatott finomságok sorakoztak: aznapi, kemencében sült kenyér, házilag köpült vaj, frissen fejt tej, édes-piros kerti alma. Minden a hazatérő tiszteletére. Az előbb említett, féltő ölelés végre-valahára kiteljesíthette önmagát. A két asszonyi kar a meghatottságtól szinte erejét vesztve szorította a gyermeki hátat.

− Csakhogy hazajöttél végre! Kimondhatatlanul örülök! Mióta elmentél, esténként nyugtalanul alszom.

− Feleslegesen.− reagált röviden anyja szavaira a kislány.− Tessék, ajándék Pestről − azzal átnyújtott egy csinosan, áttetsző papírba becsomagolt képkeretet.

− Csodaszép! Köszönöm!− lelkendezett őszintén az anya.− Biztosan éhes vagy a hosszú út után. Nézd, itt van egy kis uzsonna − mutatott az asztalra.

− Vajas kenyér? − fintorgott a kislány − Nem kérem. Pesten csak csokis kenyeret ettünk. A tejet sem kérem. Zacskósat akarok inni.

− Zacskósat? Hiszen az olyan, akár a fehér víz. Az íze is furcsa. Nem szoktunk olyat venni.

− Márpedig ezentúl csak azt iszom. Déli gyümölcs nincsen? Pesten ananászt és avokádót ettünk, nem almát.

Ovisok

− Láttam az ablakból, hogy biciklin hoztak az oviba. Nekünk Mercédeszünk van.− vágott fel az ötéves Andorka Jánoska előtt.

Grafika - Juhász László− Szeretem a biciklizést. Saját szelet csinálunk magunknak, ami mindenhová velünk jön.− válaszolt őszintén a négyéves János.− Amúgy foltos a pulóvered.

− Ez eredeti Puma sportfelső. Csak márkás ruhát vesz rám anyu sok pénzért, szaküzletből.− emelte fel az orrocskáját az ötéves.

− Nem tudom, mi az a szaküzlet, de anyukám nem vesz foltos ruhákat rám. Vagy ha piszkos lesz valamim, azt kimossa.

− Nekem ötször hatos emeleti szobám van, egyedül az enyém!− kontrázott Andorka.

− Mi a bátyámmal ketten alszunk egy szobában. Így nem félek, ha eloltjuk a villanyt elalvás előtt. −volt az örömteli válasz.  −Szerintem − tette hozzá −, félnék egy ötször hatos egyedüllét szobában.

−  Bármennyi pizzát megehetek naponta. Telefonon szoktam rendelni, és azt tesznek rá, amit csak kérek.− Dobbantott egy nagyot Andor.