A 24. óra
A 24. óra
A tenger haragszik rátok,
Ti vagytok rá az átok,
Elnyel majd dühében,
Ha békén nem hagyjátok.
Műanyagok, vegyszer-méreg,
Haldoklik a földi élet,
Elpusztul mélyen a kékség,
Ha űzitek tovább a vétket.
Te gyarló kancsó, addig jársz,
A józansággal addig vársz,
Míg saját kutad roppant szét,
S mindent kitör a frász.
Elfogy a finom levegő,
A gondolat rothadt, nem lebegő,
A kínzást nem bírja élve,
A pusztulásban reked ő.
Az olajat az ősi méhből
Kiszívjátok pénzéhségből,
Ránk zuhog az ég tajtékja
Az igaz Ítész nagy kezéből.
Olajesőt bocsájt a menny,
Nincs búvóhely, ahová menj,
Olaj zubog a vízcsapból,
Amit lenyelsz, olajos genny.
Felettünk Damoklész kardja
Azt lógja ránk, az akarja,
Hogy lecsapjon a földre végleg
Bár az Úr jó karja visszatartja.
A fejetekre homokot szórjatok,
Senkihez, csak az Úrhoz szóljatok,
Hogy könyörüljön az idiótán,
S idő előtt meg ne haljatok.
Kurmai-Ráti Szilvia