Kurmai-Ráti Szilvia

Bibliáról

Szürke, fájó gondolatok között

Emberi agyam fáradtan körözött.

Leereszkedett a válság függönye,

Magába zárt a kétség zord öle.

Egyedül szédültem az éjszakában

Tapogatóztam sok hideg szobában

A torkomnál kapkodtak saját idegen kezeim,

A maró füstöt nem bírták vakuló szemeim.

S akkor piciny cetlit fújt felém a létem

Rajta hangos szavak, várok, míg megértem

„─Ne félj!"─ bíztatott a felkiáltójel rajta,

A Jóisten a szemét te rajtad is tartja.

Tisztult a köd, oszlott a félelem:

Nekem is jár az isteni kegyelem!

Utána kell nézni, honnan bíztat Ige

Az élet szent könyvét hozzam gyorsan ide!

Könyveim egyik halma a Bibliát is rejti

„Ejj, fontosabb helyet szánj ezentúl neki!"

Magamnak mondom ezt szégyenkezve, gyarlón,

„Lelked nagy ugarát ne hagyd most már tarlón!"

„Mert úgy szerette az Isten a világot..."

(A Biblia szava őszintén kiáltott)

„...hogy az ő egyszülött fiát adta, ..."

(nekem is van fiam, életem Tőle ezéven kapta)

„...ha valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen..."

( Hitem lángját gyerekkor után újra felélesszem)

„...Hanem örök élete legyen."

Te segíts engem is hozzá, Jóistenem!

Kurmai-Ráti Szilvia