Bemutatjuk a KRISZ-t – egy igazán lelkes és aktív keresztyén ifimozgalmat
 Kiss BertalanAz önfeledt és sokszor az értelmes határokat felrúgó szórakozás, a bulizós életvitel mellett nagyon sok fiatal életében kiemelt helyet foglal el a vallásosság, a hit. Krisztusnak szentelt élet, csodálatos énekek, vidámság, játék, sport, kulturált szórakozás, szeretetteljes légkör – ezek jellemzik a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) tagjainak mindennapjait.
Az alábbiakban Kiss Bertalannal (a fenti képen), a KRISZ főtitkárával beszélgetünk.
– Bemutatnád a KRISZ-t néhány mondatban?
– Református ifjúsági szövetségünk 2002-ben alakult abból a célból, hogy összefogja és szervezze a fiatalok tevékenységét Kárpátalján. Előtte is létezett egyházi ifjúsági aktivitás, de csak gócpontokban. A KRISZ alulról kezdett el építkezni, nem pedig az egyház döntötte el, hogy szükség van egy ifjúsági szervezetre. Fiatalok érezték úgy, hogy a különböző erők egyesítése révén egy szervezetet kell létrehozni annak érdekében, hogy az Isten ügyéért való ifjúsági munka egy helyen összpontosuljon. Így alakultunk meg. Céljaink a következők: egyrészt, hogy hirdessük az evangéliumot a fiataloknak, másrészt, hogy erősítsük és bevonjuk a KRISZ életébe mindazokat, akik megtértek. Továbbá segítséget nyújtunk ificsoportoknak, gyülekezeteknek.
– A honlapotokon található egy toborzó kisfilm, arra buzdítjátok a fiatalokat, hogy csatlakozzanak hozzátok. Miért jó a szervezethez tartozni? Mit tudtok nyújtani nekik?
– Tagokat azért toborzunk, hogy erősebb legyen a szevezeti egység. Igazából nekünk van szükségünk a fiatalok kreativitására, szolgálatkészségére, hitére, imádságaira. Ha valaki szolgálni akar az Úr Jézus Krisztusnak, és előre szeretné vinni az ügyét, a KRISZ jó hely erre. Komoly alapelveink vannak, a Szentíráson alapulnak. Minél többen csatlakoznak hozzánk, annál életképesebbek leszünk.
Bővebben...
Ovisok
− Láttam az ablakból, hogy biciklin hoztak az oviba. Nekünk Mercédeszünk van.− vágott fel az ötéves Andorka Jánoska előtt.
 Grafika - Juhász László− Szeretem a biciklizést. Saját szelet csinálunk magunknak, ami mindenhová velünk jön.− válaszolt őszintén a négyéves János.− Amúgy foltos a pulóvered.
− Ez eredeti Puma sportfelső. Csak márkás ruhát vesz rám anyu sok pénzért, szaküzletből.− emelte fel az orrocskáját az ötéves.
− Nem tudom, mi az a szaküzlet, de anyukám nem vesz foltos ruhákat rám. Vagy ha piszkos lesz valamim, azt kimossa.
− Nekem ötször hatos emeleti szobám van, egyedül az enyém!− kontrázott Andorka.
− Mi a bátyámmal ketten alszunk egy szobában. Így nem félek, ha eloltjuk a villanyt elalvás előtt. −volt az örömteli válasz. −Szerintem − tette hozzá −, félnék egy ötször hatos egyedüllét szobában.
− Bármennyi pizzát megehetek naponta. Telefonon szoktam rendelni, és azt tesznek rá, amit csak kérek.− Dobbantott egy nagyot Andor.
Bővebben...
|
A szókés-készlet
Két hétig volt távol a kislány. Nem ám akárhol. Pesten! Soha azelőtt nem volt még Magyarországon sem. Szülőfalujától legtávolabb Ungváron járt − ott is csupán a piacon fordult meg a szüleit kísérve. De két hét Pesten! Előtte osztás-szorzás, elmehetsz-nem mehetsz. A levelezőtársa, Waghy Dorka, biztosan aranyos kislány. Mindenesetre kedves tőle, hogy meghívta. Hadd menjen hát el hozzá, és lássa meg a szép magyarhont.
Az aggódó, hazaváró anyai ölelés már tizennégy napja váratott magára. Az asztalon válogatott finomságok sorakoztak: aznapi, kemencében sült kenyér, házilag köpült vaj, frissen fejt tej, édes-piros kerti alma. Minden a hazatérő tiszteletére. Az előbb említett, féltő ölelés végre-valahára kiteljesíthette önmagát. A két asszonyi kar a meghatottságtól szinte erejét vesztve szorította a gyermeki hátat.
− Csakhogy hazajöttél végre! Kimondhatatlanul örülök! Mióta elmentél, esténként nyugtalanul alszom.
− Feleslegesen.− reagált röviden anyja szavaira a kislány.− Tessék, ajándék Pestről − azzal átnyújtott egy csinosan, áttetsző papírba becsomagolt képkeretet.
− Csodaszép! Köszönöm!− lelkendezett őszintén az anya.− Biztosan éhes vagy a hosszú út után. Nézd, itt van egy kis uzsonna − mutatott az asztalra.
− Vajas kenyér? − fintorgott a kislány − Nem kérem. Pesten csak csokis kenyeret ettünk. A tejet sem kérem. Zacskósat akarok inni.
− Zacskósat? Hiszen az olyan, akár a fehér víz. Az íze is furcsa. Nem szoktunk olyat venni.
− Márpedig ezentúl csak azt iszom. Déli gyümölcs nincsen? Pesten ananászt és avokádót ettünk, nem almát.
Bővebben...
A hernyó és a jutta
A juttaerdő közepén, árnyas óriásfák alatt a legsűrűbb bozótban élt egy picinyke hernyó. A hátán szürke harántcsíkok  Grafika - Juhász Lászlóhúzódtak, a fejecskéje pedig háromszög alakú volt. Rozsdaszínű, vastag bundáját minden nap hozzádörgölte egy alacsony tölgyfacsemetéhez, hogy ez a nemes ruhadarab fényesen csillogjon. Titkos álma volt, hogy egyszer észreveszi a Napkorong, és úgy elgyönyörködik benne, hogy magához emeli az égbe. Telt-múlt az idő, a hernyócska pedig fáradtságot nem kímélve tisztogatta egyre ragyogóbb subáját. A sokcsápú harcsbogarak és a linkpókok, amikkel a cserjeotthonon osztozott, gyakran kigúnyolták:
─Nézzétek a fellegekben járót! Nem akarja elfogadni, hogy ő csupán egy közönséges kis csúszómászó! Milyen naiv, milyen hiú! Azt hiszi, a Nap egyszer észreveszi─ és jót nevettek rajta.
Bővebben...
|
Címlap
Kurmai-Ráti Szilvia
| 
| 
Grafika - Juhász Lászlóvalamiféle rokoni szálat sejtettem bele a dologba, noha tisztában voltam azzal, hogy a keresztanyaság szüli a komaságot. Arról azonban, hogy az én anyámnak (!) ki lehet az a bizonyos cigány keresztfia, fogalmam sem volt. A keresztelőre mindenesetre nem voltunk.
