Mellékút
A felejtés kék homályában lakott: nem volt túl eseménydús itt élni. Csak kockás porfelhők szolgáltak zsámolyul az el nem koptatott cipőknek. Általában éjszaka honolt: a sarki fény gyakoribb vendégként tartózkodott északon, mint nála bármilyen kivilágítás. Néha egy-két villám erősen darabkákra szakította a tajtéktalan eget, ám úgy találta, ez igazán elhanyagolható. Fel se fogta, hogy ettől fáj a feje. Ugyanis a villanások mély lyukat ütöttek a szemébe, ahol látomásokat idéztek elő. Ilyenkor erősen hadonászott. Ha kamerával rögzítették volna ezt a mozdulatsorozatot, aztán levetítik neki, biztosan letagadja önmagát. Olyan volt ez, mint egy tánc, lassú és ütemes, ékes és bájos, szorongó és önváddal teli, tánc a szabadulásért, és...az emlékezetért...
─ Elmegyek, és megkeresek valakit. Légüres tér van nélküle bennem.
─ Kit keresel meg? Ismered?
Bővebben...
A 24. óra
A tenger haragszik rátok,
Ti vagytok rá az átok,
Elnyel majd dühében,
Ha békén nem hagyjátok.
Műanyagok, vegyszer-méreg,
Haldoklik a földi élet,
Elpusztul mélyen a kékség,
Ha űzitek tovább a vétket.
Bővebben...
|
Tévézés közben
Vessetek meg, de ami engem illet, nem vagyok annyira virtuális kultúrlény, hogy elpotyázzak egy valós pillanatot egy manipulatív miatt. Viszont számos barátom van, akiktől gyakran hallom, hogy éppen filmet nézni készül, tehát egész szűkre szabhatom csak a mondanivalómat (hogy az tovább szorítsa a gondolataimat, mint egy elszabott ing); vagy pont tévét néz, ergo ne zavarjam; esetleg most látott egy filmet, és még a hatása alatt van, úgyhogy hagyjam elmerengeni. Aztán láthatatlanul, előjelek nélkül odalibben a következő filmszalag, elkapja áldozatát, mint egy óriáskígyó, s odaszorítja a fotelhoz, hogy nyikkanni se bír. Én ilyenkor életmentő tettre készen szeretném megszabadítani a bajba jutottat... Hogy mi a jutalmam? Ez:
Bővebben...
Mandrik Erzsébet: A pokol tornácain (A pokol bugyraiban)
Mi, mostani fiatalok, boldogok lehetünk, hogy eddigi életünket boldog, felhőtlen békeidőkben tölthettük. De kedves földim! Tudnunk kell arról is, mi történt a szülőföldünkön akkor, amikor nagyapáink voltak suhanc gyermekek!
Tavaly kaptam ajándékba Mandrik Erzsébet a Pokol tornácain című könyvét. Egyszerű, kívülről lila színű, díszes borítótervet teljes mértékben nélkülöző füzetecskére gondoljunk itt, ne egy vaskos, szemet gyönyörködtető kötetre (amit szépen „becsomagolnak”, arra sajnos könnyebben esik a választásunk). Mielőtt elkezdtem volna olvasni, nem fűztem hozzá különösebb reményeket a szórakozás szempontjából. Nem is nevettem rajta egy pillanatig se. Letenni azonban mégse sikerült. Az egyszerű megfogalmazású sorok szinte felolvasták magukat nekem, s egyre mélyebb felháborodásba, együttérzésbe, szomorúságba vittek bele.
Bővebben...
|
Címlap
Kurmai-Ráti Szilvia
| 
| 