Képzelt riport az Internettel
− Üdvözlöm. Önnek óriási sikere van világszerte. Nincs olyan ember manapság, aki ne hallotta volna a nevét, vagy ne került volna kapcsolatba önnel. Megsúgná, kérem, mi ennek az óriási népszerűségnek a titka?
− Nincs titkom. Az imént nagyon helyesen kifejtette, hogy bármelyik ember számára elérhető vagyok az Arktisztól az Antarktiszig. Intelligenciám határtalan, minden kérdésre milliónyi választ tudok adni, tanítom az emberiséget, általam nyílik ki a világ, bölcsességem előtt leborulnak nagyok és kicsinyek, reggeltől reggelig állok bárkinek a rendelkezésére...
− Elnézést, hogy félbeszakítom, de nincs sok időm erre a riportra, tehát fogjuk rövidre. A következő kérdésem: ön szerint van értéke a klasszikus, nyomtatott betűnek, azaz a könyveknek a huszonegyedik században?
− Az ember gondolkodó lény, ami megkülönbözteti a többi élőlénytől. Már az őskorban megtalálta a módját annak, hogy gondolatait megossza másokkal: így születtek a barlangrajzok. A hieroglif írás és a piktogramok korszakát a betűírás követte: az ósémita és a foinik ábécék....
− Bocsánat, de a kérdésemre szíveskedjék választ adni, ahelyett, hogy ismét eltér a tárgytól. A félreértések elkerülése végett: leülnek az emberek manapság egy jó könyv mellé?
−(nevetés) Bővebben...
A diploma predesztinál...
2. „Ki ide betérsz, hagyj fel minden reménnyel!" ?
Aztán, hogy a fenti szituációban ki mit cselekedik, nem tudom. Számomra (mert bizony ott álltam) két variáció kínálkozott: utána rohanok és megkérdezek egy szitkozódót, hogy mit mondott a nő, vagy megkérdezem magától a nőtől. Az utóbbi mellett döntve (tegnap még az előbbi mellett döntöttem volna, ma viszont rájöttem, hogy aki titokban próbál érvényesülni, az szélmalomharcot vív) tétován bekopogtattam az ajtón.
− Scso vi khotyili?− mordult rám az ügyfélszolgálatos köszönés helyett (karcsú volt, széparcú, de a hangneme és a hangsúlya inkább egy sárkányhoz illett volna).
− Dobrij deny, vibacste, brala ci dokumentyi, ja vcsitelyka, vákánsziju khocsu bi otrimáti (Ezt a mondatot már az ajtóban ülve begyakoroltam, nyögés, akadozás nélkül adtam elő, szempilláimat okosan megrebegtetve. Görcsös koncentrációmban mégis tősgyökeres magyar, tájszólásban beszélő, nyelveket nem ismerő nagymamám villant az agyamba, mintha ő próbált volna ukránul beszélni az én számon keresztül).
A sárkánymodorú szépségkirálynő szemöldökét összeráncolta, s ennyit mondott:
− Nyicsoho ne rozumiju. Bővebben...
|
A diploma predesztinál...
1. Lehetőségek és lehetetlenségek
Jobb, ha az ember lánya nem kezdi el fejtegetni főiskolai kukoricázásának szemeit, mert annak se vége, se hossza nem lenne. A lényeg, A diploma predesztinál hogy öt év után a rektor fásultan somolyogva neked is a kezedbe nyomja a diplomádat, s mehetsz vele, amerre látsz. Ezután átveszed a gratulációs virágcsokrokat szülőktől, rokonoktól, barátoktól, az utcán elhaladó ismeretlenektől. Este táncolsz, mulatsz a sorstársaiddal: azt hiszitek, a diplomának örültök így. Ám tévedtek. Az tesz boldoggá mindenkit, hogy vége a frász-közeli állapotoknak (i.e.: vizsgaidőszaknak). A másnap reggeli ébredés a súlyos ráébredést is magával hozza (Öt évvel mesterségesen meghosszabbítottam a gyermekkoromat. Ma viszont felnőtt lettem. Mi lesz ezután?). Üres tekinteted a padlóra csüng. A diploma jut eszedbe. Milyen is a színe? Még el sem olvastad, mi áll benne. Körbepásztázod a szobádat. HOL VAN a diplomád? Hírtelen eszedbe jut, hogy odaadtad anyukának, miután véget ért az ünnepség (Tessék, anyuka, íme a diplomám: ezért gürcöltél és spóroltál a háztartási költségeken. Csak meg ne bándd!).
Bővebben...
Szülői szösszenetek a huszonegyedik századból
− Egyest kaptál? Miért?! Szóval feleltettek? Felálltál és hallgattál. Hmm. No, a felállásért járt volna egy legalább egy kettes. Úgy hallottam, sokan fel se állnak, ha szólítja őket a tanár...
***
− Hogy lehet az, hogy nem adta meg a tizenkettest? Nem súgtad oda, hogy neked minden tanító szokásból beírja? Biztos a pénzt várja...
***
− Ki nem fér tőled, fiam? Ellátom a baját. Mit csináltál? Kitörted az ablakot a tanórán? Ennyiért szidott le?
***
− Vótam én is oskolás, nígy osztályt jártam vígig, oszt mégis nagygazda vagyok. Ne bánd te sose, hogy olyan hülye vagy angolbul, mint a marhatök. A línyeg az, hogy a pindzet meg tudd számolni.
***
− Már megint pénzt kell beadni dolgozatfüzetre? Tavaly is, idén is. Mit képzel a tanár? Az égből hullik nekünk a sok ötven kopejkás? Ő, persze, kapja a sok fizetést... Bővebben...
|