Képzelt riport az internettel
| 
| 
Képzelt riport az Internettel
− Üdvözlöm. Önnek óriási sikere van világszerte. Nincs olyan ember manapság, aki ne hallotta volna a nevét, vagy ne került volna kapcsolatba önnel. Megsúgná, kérem, mi ennek az óriási népszerűségnek a titka?
− Nincs titkom. Az imént nagyon helyesen kifejtette, hogy bármelyik ember számára elérhető vagyok az Arktisztól az Antarktiszig. Intelligenciám határtalan, minden kérdésre milliónyi választ tudok adni, tanítom az emberiséget, általam nyílik ki a világ, bölcsességem előtt leborulnak nagyok és kicsinyek, reggeltől reggelig állok bárkinek a rendelkezésére...
− Elnézést, hogy félbeszakítom, de nincs sok időm erre a riportra, tehát fogjuk rövidre. A következő kérdésem: ön szerint van értéke a klasszikus, nyomtatott betűnek, azaz a könyveknek a huszonegyedik században?
− Az ember gondolkodó lény, ami megkülönbözteti a többi élőlénytől. Már az őskorban megtalálta a módját annak, hogy gondolatait megossza másokkal: így születtek a barlangrajzok. A hieroglif írás és a piktogramok korszakát a betűírás követte: az ósémita és a foinik ábécék....
− Bocsánat, de a kérdésemre szíveskedjék választ adni, ahelyett, hogy ismét eltér a tárgytól. A félreértések elkerülése végett: leülnek az emberek manapság egy jó könyv mellé?
−(nevetés)
− Pardon, mit tart olyan viccesnek?
− Azt, hogy leülnek. Persze hogy leülnek. Csak nem veszik a kezükbe. Válaszoljon nekem őszintén: miért rabolja valaki saját idejét avval, hogy könyveket böngész? Én világháló vagyok! Ott van bennem a könyv minden mondata, szava, betűje, a kezdete, a vége, az értelme, a mondanivalója, a tárgya, a művön kívüli valóság! Azt is megmondom magának, hogy hányadik oldalon van röhejes sztori, és hol kell pityeregni! Mindent, érti? Mindent!
− Kérem, ne kiabáljon. Nos, ha ön mondja meg azt, hogy mit kell élveznem egy-egy könyvben, akkor azt hiszem, itt a világ vége. Remélem, nem tervezi azt, hogy robotként fogja irányítani az emberi lényeket− azokat, akik önt kifejlesztették.
− Ha őket nem is, a felnövekvő generációkat igen! Be vannak programozva arra, hogy rám kapcsolódjanak! Mindenki söpörje le a polcáról az időrabló könyveket. Én leszek az, aki élményt és tudást nyújt most és mindörökké!
− Élményt? Bölcsességet? Intelligenciát? Műveltséget? Ön csupán egy virtuális rendszer. Ön nem pótolhatja a könyvet. A könyv adja az értelmes, szép szavakat a szánkba. A könyv tanít meg élni és érezni.
− Ezt a tényt elismerem, de nem szeretném, ha bárkinek a fülébe jutna. Ez számomra presztízskérdés. Egyébiránt pedig a mai fiatalok lusták olvasni.
− Aki élni nem lusta, az olvasni sem lusta. Most elköszönök, hálás vagyok, hogy a rendelkezésemre állt.
− Ne, várjon, ne kapcsoljon ki, olyan sok dolgot akartam még megmutatni önnek bármilyen témában.
− Erre most semmi szükségem. Megyek inkább, olvasni. Kaptam egy tök jó könyvet karácsonyra: Györke Zoltántól a Határsáv-ot. Épp csak egy kis időre tettem le, hogy elkészítsem ezt az interjút. Ne rabolja tovább az időmet, kérem. Köszönöm.
Kurmai-Ráti Szilvia
Könyvajánló
Györke Zoltán: Határsáv
Az író a kárpátaljai Tiszaágteleken született. Jelenleg Budapesten él.
A Határsáv című regény részben ifjúsági, részben önéletrajzi mű. Hiteles korképet tár az olvasó elé egy, a kommunista rendszerben túlélésre vágyó, költői vénával megáldott kárpátaljai magyar értelmiségi harcairól. Szerelem, kaland, humoros és megható szituációk tarkítják az élvezetes, könnyed stílusban megalkotott munkát. A regény jellegzetessége, hogy könnyen ráismerhetünk benne létező (létezett) személyekre, helységnevekre és történésekre.