Kurmai-Ráti Szilvia

Az Északi tenger suttogása

Itt lubickol bennem minden

tudathasadásos, remegő gondolat;

Sértetten pofon vágnám az örök éjszakát,

ami mindig mellém fekszik─

azt suttogja, folyton megkíván.

De életet verek a haló medrembe,

S tiszta, csodakék szűz leszek.

Mert én rejtem, ami volt,

Ám azt is, ami még csak most fog

Zászlót nyitni az ember ellen.

Szeretnéd, ha tudnék a nyelveden,

te hatodik napon teremtett.

Kurmai-Ráti Szilvia