Kurmai-Ráti Szilvia

Országunkhoz

Elvetted a hazánk,

Evetted a nevünk.

De nem némíthatod szánk’:

Isten nem vagy nekünk!

Elveszed a fiunk’?

Elveszed a lányunk’?

Nevetsz, ahogy sírunk?

Etetsz, ahogy hányunk?

Gyilkolod a betűnk’?

Bünteted a szavunk’?

Szaporítod tetűnk’?

Hogy élni se akarjunk?

Isten adta nyelvünk,

Amit magyarra festett.

Hun lélek a lelkünk,

Benne kálvini szeretet.

Nem átkozunk rútul,

Sőt, kérünk rád áldást.

Mert meghallgatja az Úr

A könyörgő kiáltást.

Isten, áldd meg az ukránt

Lélekkel, bőséggel

S tartsd meg Kárpátalját

A magyar népességgel.

Add, hogy nép a néppel

Békében élhessen,

Kit vészek hányának,

Büszkén létezhessen.

Kurmai-Ráti Szilvia