Kurmai-Ráti Szilvia

Abigél

Hófehér rózsa, szél−

 Ropja szép Abigél!

Felkéri, akit ér.

Illeget-billeget,

Eltolja a felleget

Meg a sok szellemet.

 Csókolózik a hegyekkel,

Csúzlizik a legyekkel,

Barátkozik a gyerekkel.

Ám, ha eljön a rivális,

 Megérzi a világ is,

Letörik a virág is.

Abigél szélszeme lángol,

Eldönti, többé nem táncol,

Elfut, mint sértett lány bálból.

Kiröppen a nagyvilág kapuján,

 A szíve remegve, szaporán

Fennakad egy holdbeli kőtuján.

Búsulva ücsörög Holdon,

Rí, mert a táj kőzordon,

 Anyját siratja folyton.

Kurmai-Ráti Szilvia 

{frate}