Ájpad

Már második órája ültem Áginál. Rendszerezhetetlen papírrengeteg előttem, mellettem és a hátam mögött. A kezemben a gyűlölt tételsor. Agyamban az önérzetem sajgó, sérült részei. Habár az önérzet testben elfoglalt helye éppolyan meghatározhatatlan, akár az immunrendszeré: de éreztem, hogy csorba esett rajta. A mellőzöttség miatt. Mivel a barátném közben egész mással foglalkozott. Hol-ott megállapodtunk: együtt készülünk fel a matematika vizsgára. Ági korábban úgy vélte, nála van meg a jegyzetek fele. A másik fele nálam, s fénymásolni sokba kerül. Az összehozott papírhalom mennyiségének dacára a kérdések negyven százalékára hiányzott a felelet. Én szenvedtem, Ági az ablak mellett kuporogva szórakozott, kezében egy új ájpeddel, ájpoddal vagy ájpaddal. Talán nincs is helyes magyar kiejtése.

- A primitív függvények létezéséről sincs semmi - dünnyögtem elégedetlenül.

- Akkor lehet, nem is léteznek - vetette oda izgatottan.

Látszott, minden másodpercet a kis képernyős "szabotőrnek" akar szentelni.

- Ági, észnél vagy, holnap vizsga! Figyelsz egyáltalán?

- Persze. Bocs, mindjárt befejezem ezt - lódította.

- Ha figyelsz, emlékezned kell arra, miről beszéltem - csattantam fel.

- Hogyne emlékeznék. A degenerált függvényeket keresed - húzta el a száját, majd tovább érintgette a kezében tartott készüléket.

- Nem degenerált, hanem primitív - javítottam ki.

- Nézted már az alsó asztalfiókban? - kérdezte lassan, időhúzásként.

- Onnan vettem ki először jegyzeteket - emlékeztettem.

- És az ágy alatt? - motyogta.

- Igen, az előbb már odairányítottál. Találtam két regényt meg egy ukrán szótárt, de a függvényekről semmit - sóhajtottam.

- És az ablakpárkányon?

- Igen, bár ott csak egy szakadt füzetborító volt - villant meg a szemem. - És a ruhásszekrény tetején is néztem.

- És a ruhásszekrény tetején? - mormolta.

- Ági, te nem figyelsz rám! - háborodtam fel - Tedd már le azt a vacak ájpadot!

- Ez nem ájpad, hanem ájpod. Jó, hogy nem szájpadot mondasz! - vihogta Ági - Amúgy meg nem vacak, hanem csúcstechnológiás. Például retinakijelzős.

- Az mire jó? Talán kijelzi, hogy van-e retinád, vagy nincs?

- Nem vicces. Van benne hibrid infravörösszűrő és háromtengelyes giroszkóp is - szólt hivalkodva.

- A hibrid infravörösszűrő jó napszemüveg helyett? Szinte látom, hogy nyáron majd mindenki ájpad...poddal a szemén járkál majd - élcelődtem. De Ági hallgatott.- És a háromtengelyes giroszkóp? - folytattam - A giroszt értem, csirkehússal, a szkópot is sejtem: biztosan megmutatja, hol van a legközelebbi büfé. De hogy a tengelyéből miért kell három, azt magyarázd el, kérlek. Gondolom, a kütyüfejlesztők most arra gyúrnak, hogy minél előbb kiadjanak egy olyan változatot, amiben négytengelyes a giroszkóp.

- Hahaha. Ezt a viccet írd majd fel a fészre - gúnyolódott Ági. Majd hirtelen, felvillanyozódva felkiáltott - Itt van, zöld, végre bejelentkezett!

- Ki is? Új tag a fészbuktársadalomból?

- Dehogyis új tag! Kétezer hét óta fenn van.

- No és mi benne olyan izgalmas? - puhatolóztam.

- Például verseket ír! - emelte rám sokatmondó tekintetét Ági.

- Nocsak! Szóval költő?

- Nem annyira. Csak két verset írt eddig, de mind a kettőnél én voltam a múzsája - húzta ki magát.

- Felolvasnád?

- Hogyne. Az egyiknek az a címe, hogy A szívembe. A vers pedig: A szívembe szkenneltelek téged - szavalt mély pátosszal.

- Ennyi?

- Ennyi. A minimalizmus világát éljük, mikor végre kevés szóval sokat mondunk el. A barokk például a legnagyobb időbarbár.

- Ezt ő mondta?- húztam össze a szemöldökömet.

- Igen. Elmondom a másikat is. Itt már nem a plátói, hanem a testi szerelemre helyezi a hangsúlyt.

- Rendkívül kíváncsivá tettél - mosolyodtam el.

- Így hangzik: Szeretnék már beloggolni nálad - itt színpadiasan a szívéhez szorította a kezét.

Nyeltem egyet.

- Ugye jók? Nekem írta!

- Ez a tény teszi őket jóvá a te meglátásodban. Mit tudsz még róla? Neve van?

- Ne gúnyolódj. Természetesen van. Zúzzad Nyú Jork.

- Ez a neve? - ámultam el.

- Igen. Különleges, nem? Tegnap egész éjszaka cseteltünk.

- Mit tudsz még miszter Zúzzadról? Vagy miszter Nyúról, esetleg Jorkról? - kacagtam fel.

- Azt, hogy több nyelven beszél - húzta ki magát.

- Például?

- Péhápéül...Ezt megjegyeztem. Meg delfinül is tud.

- Azt hiszem, ezek programozási nyelvek lehetnek - szóltam.

- Rendkívül erélyes típusú srác. Például kaptam tőle egy netes pofont is, képzeld! - újságolta.

- Mit kaptál? Netes pofont? És folytattad az írogatást neki?

- Miért? Szerinted nem menő és vicces? - lepődött meg.

- Kicsit se - háborogtam.

- Most már válaszolhatna. Három üzenetet hagytam neki reggel és az előbb is beköszöntem...Várj, most ír! - markolta meg a készüléket.

- Eddig váratott magára? Mekkora hólyag! Mit ír?

- Azt írja, hogy...hogy... gyorsan kopjak le, mert online pókerezik a fiúkkal.

- Mekkora egy ... - itt elnyomtam egy káromkodást. - Add azt az ájpadot, én magam törlöm le ezt az ismerősödet.

- Tessék - Ági tekintete a padlón nyugodott. Vagyis inkább nyugtalankodott.

- Sajnálom - tettem a vállára a kezem. - Ilyenekre nem érdemes az időt fecsérelni.

- Igazad van.

- Van egy ötletem. Járjunk utána az ájpadodon, milyen bizonyítékai vannak a degenerált függvények létezésének - néztem mosolyogva, biztatóan Ágira.

- Kösz.

- Mit?

- Téged. Amúgy meg nem ájpad, hanem ájpod.

Kurmai-Ráti Szilvia