Szülői szösszenetek a huszonegyedik századból
− Egyest kaptál? Miért?! Szóval feleltettek? Felálltál és hallgattál. Hmm. No, a felállásért járt volna egy legalább egy kettes. Úgy hallottam, sokan fel se állnak, ha szólítja őket a tanár...
***
− Hogy lehet az, hogy nem adta meg a tizenkettest? Nem súgtad oda, hogy neked minden tanító szokásból beírja? Biztos a pénzt várja...
***
− Ki nem fér tőled, fiam? Ellátom a baját. Mit csináltál? Kitörted az ablakot a tanórán? Ennyiért szidott le?
***
− Vótam én is oskolás, nígy osztályt jártam vígig, oszt mégis nagygazda vagyok. Ne bánd te sose, hogy olyan hülye vagy angolbul, mint a marhatök. A línyeg az, hogy a pindzet meg tudd számolni.
***
− Már megint pénzt kell beadni dolgozatfüzetre? Tavaly is, idén is. Mit képzel a tanár? Az égből hullik nekünk a sok ötven kopejkás? Ő, persze, kapja a sok fizetést...
Prózák
Prózák
