Kurmai-Ráti Szilvia

Könyvajánló: Vári Fábián László: Fecskehajtó idő

Vári Fábián László József Attila-díjas kárpátaljai magyar költő. Tiszaújlakon született 1951-ben. Tagja volt a Forrás Stúdiónak, és később bekapcsolódott az első kárpátaljai magyar polgárjogi mozgalomba. Emiatt 1972-ben bevonultatták sorkatonai szolgálatra. Leszerelése után diplomázott le. 1997-ig a mezővári középiskolában magyar nyelvet és irodalmat tanított, majd a beregszászi főiskola tanára lett. Jelenleg az Együtt című folyóirat főszerkesztője. Néprajzos és műfordítói tevékenysége is számottevő.Vári Fábián László: Fecskehajtó idő

A Fecskehajtó idő című verseskötet 2004-ben látott napvilágot. A kötet kezdő verse a Csonkahét is eljön. Ez nemcsak megkapó és mély fohász, hanem a legszebb és az emberiségre azóta is a legnagyobb hatást gyakorló bibliai történet sajátos narrációja is egyben.

A Számlál az Úr című kötetrész verseinek nagy részében az eredeti, finom tájleíró érzék megnyilvánulásai legtöbbször valami nehéz, baljóslatú árnnyal vannak átszőve: mintha egy fojtó szemfedél nehezedne az ősz, a tavasz vagy más természeti jelenségek fölé − jelezvén, hogy minden földi dolog fölött ott lebeg az elmúlás lehetőségének könnyed szele. A tradicionális értékek összemosódnak a jelen és a jövő sokszor elszomorító momentumaival.

A Tenger nevében és Az utolsó előtti napon című költemények újra felidézik az évekkel ezelőtti, Kárpátalját oly súlyosan érintő árvíz okozta szörnyűségeket.

Ugyanakkor lágyan megpendülnek a szerelem és az erotika finom húrjai is a kötet számos versében. A Mítosztöredék című műben a költő a kora őszi természet (Kisasszony) iránt fejezi ki lángoló, érzéki vonzódását:

Megrándul drága gerince,

Bódító párát lehelve

Arcomba tolakszik arca,

Elolvad számban a nyelve.

(VFL: Mítosztöredék, részlet)

Fájdalmas történelmünk néhány epizódja is felsejlik több költeményben. A költő megszólítja és megszólaltatja a „társakat" (történelmi személyeket, holt és kortárs költőket)− kérdez, taglal, számot ad és súlyos gondolatokat oszt meg az olvasóval.

A Ha számot kell adni című, utolsó kötetrész gyászos, koporsós, könnyes költői képeket rajzol meg. Azonban ezekben a versekben van valami felemelő erő: az olvasó, elmerengve a sorokon, a gondolatoknak egy mélyebb stációjába burkolózva katarzist él át: megtisztul.

Kurmai-Ráti Szilvia 

Vitamin+