Róka Réka szülinapja (bábmese)
| 
| 
Róka Réka szülinapja (bábmese)
Pannika (egy szépen becsomagolt ajándékkal a kezében szökdécsel, nevetgél):
Óh, gyerekek, sziasztok! Hogy érzitek magatokat? (gyerekek válaszai). Én csudamód boldog vagyok, mert ma van a szüüü-liii-napooom! S figyeljétek, mi van nálam (játszik a szóval, elnyútja) aaaa-jánd-ééék!!! (nevet, ugrándozik). Ezt az ajándékot az előbb kaptam meg anyukámtól. Olyan izgatott vagyok, hogy mi lehet benne. Ki is bontom. (kibontja, egy baba van benne). De szép!!! Látjátok, milyen csinos baba? (magához öleli, szinte táncol vele)
Bagolyné (felröppen boldogan): Pannikám! Isten éltessen sokáig születésnapod csodás alkalmából!!!!
Pannika: Köszönöm, kedves vagy, Bagolyné.
Bagolyné: Gyerek, énekeljük el Pannikának a boldog szülinapot című dalt:
Boldog szülinapot, boldog szülinapot, boldog szülinapot Pannika, boldog szülinapot.
Pannika: (kitárja a karját, mosolyog, várja az ajándékot, de nem hoz senki. Egyre csüggedtebben néz, már nem mosolyog, lebiggyeszti az ajkát, leereszti a karját is)
Bagolyné: Talán nem tetszett a köszöntő dalunk?
Pannika: Dehogynem (szomorkodva).
Bagolyné: Kitalálom, Pannika. Vártad az ajándékot. Így van?
Pannika: Nem, dehogy (elpirul, lehajtja a fejét).
Bagolyné: Pannikám, légy őszinte.
Pannika: Szóval...Igen, vártam. Reméltem, ha a gyerekek nem is, hiszen ők nem tudhatták, hogy szülinapom van, de te...te legalább meglepsz valamivel.
Bagolyné: A szülinapról és az ajándékokról jutott eszembe: van egy történet, amely biztosan tetszene neked!
Pannika: Kérlek, meséld el! (a gyerekekhez) Figyeljetek, gyerekek! Bagolyné tudja a legszebb meséket! (mosolyogva)
Erdő erdő erdő, beregszászi kerek erdő
Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő
Cukrot adnék annak a madárnak
Dalolja ki nevét a babámnak
Csárdás kisangyalom,
Érted fáj a szívem nagyon.
(magyar népdal)
(bábosok együtt):
Zengenek az erdők
És a havasok,
Keresik a rejteküket
A szép szarvasok.
Futnak a kis nyulak
Sebesen,
Morognak a medvék
Dühösen.
(magyar népköltés)
Bagolyné: Az északi tölgyerdő kellős közepén három karcsú tölgyfa hajlik össze, hogy felülről sátorként védje az alatta lakó állatokat. A három tölgyfa egyike susogta el nekem ezt a történetet: Róka Réka volt az erdei iskola legjobb tanulója. Osztálytársai, tanító nénije kedves, tisztelettudó és szorgalmas rókalánynak ismerték. Egy álmos reggelen azonban Róka Rékával különös dolog történt. Felkelt, és ahogyan általában, most is első dolga volt, hogy átfordítsa a naptárját. (kihangsúlyozva, lassan, kifejezően, hisz ez okozza a későbbi bonyodalmakat:) Sajnos nem vette észre, hogy nem egyet, hanem kettőt lapozott előre!
Róka Réka (felkel az ágyból, nyújtózik, odaugrik a naptárhoz, hogy átfordítsa): Jó reggelt, naptár, lássuk, milyen nap van ma. Tölgyuár huszonmakkadika. Várjunk csak, ha ma tölgyuár huszonmakkadika van, az azt jelenti, hogy....(felkiált) ma van a születésnapom! (táncol, ugrál, énekel):
(Katáng: Legyen szép) http://www.youtube.com/watch?v=ZwJDG5T2GHo
Itt a nagy nap, ébresztő, kelj fel, gyorsan egy-kettő,
Rólad szól ma minden ének, zeng a dal és zeng a lélek,
Készülődik már a ház, tortán mi lesz, csoki máz
Táncra kél sok gyertyaláng, azt kívánom hát:
Ref:
Legyen szép, legyen jó, legyen vígan mosolygó,
Legyen minden nap olyan boldog, mint a születés(3)napod. (2x)
Róka Réka (vidáman): Gyerekek, tudjátok mit jelent a szülinap? (vár az esetleges válaszokra): (szinte dalolva): Felköszöntenek a barátaim, erdei szamócalevet iszunk, és azután jön a két legcsodálatosabb dolog a világon: a torta és az aajááándééékok!
Bagolyné: Így indult el Róka Réka az erdei iskolába. Útközben találkozott Mackó Lackóval, aki az iskolában a padtársa volt és jó barátja.
Mackó Lackó: Róka Réka, jó reggelt! Hol van az iskolatáskád?
Róka Réka: Ajaj, teljesen kiment a fejemből, hogy felvegyem.
Mackó Lackó: Ez bizony baj, Réka! Fürjecske tanárnő szomorú lesz, ha meglátja, hogy nincsen nálad se könyv, se füzet, toll, ceruza!
Bagolyné: Róka Réka erre egészen elpirult, ami nem volt feltűnő, hiszen a rókák bundája amúgy is vörös.
Mackó Lackó: És...és megtanultad a verset a magyar órára?
Róka Réka: Verseet? Milyen verset?
Mackó Lackó: Tudod... azt, hogy Nyuszi ül a fűben. Tegnap adta föl Fürjecske tanárnő.
Róka Réka: Jaj, neee, elfelejtettem. Ma reggel akartam gyorsan megtanulni, de teljesen kiment a fejemből, amikor észrevettem, hogy ma van a....tudod...a...
Bagolyné: A rókalány biztos volt benne, hogy Mackó Lackó emlékszik arra, hogy ma van a születésnapja, hiszen tavaly is együtt ünnepelték.
Mackó Lackó: Nem értem. Mi van ma?
Róka Réka: (felcsattan, megbántottan) Igazán sértő dolog tőled, hogy elfelejtetted, azt hittem barátok vagyunk, de a barátok nem felejtik el az egymás szü...szü...(nem mondja ki, durcásan előre fut).
Mackó Lackó: (döbbenten néz Réka után) Nem értem, mi lelhette ezt a lányt? Milyen szü-ről feledkeztem el? Talán a szü-nidőről? Ó, lehet, ma nem is kell iskolába menni? Vagy szü-lőértekezletről? Lehet, hogy szólnom kellett volna a szüleimnek róla? Hümm. De miért futott el Róka Réka?
Erdő erdő erdő, beregszászi kerek erdő
Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő
Cukrot adnék annak a madárnak
Dalolja ki nevét a babámnak
Csárdás kisangyalom,
Érted fáj a szívem nagyon
Búza, búza, búza, de szép tábla búza
Annak közepébe' kinyílott a rózsa
Tüskés annak minden ága,
Nem állja a madár lába,
Kedves kisangyalom,
Katonahíredet kallom.
Bagolyné: Róka Réka csalódottan és szomorúan futott az iskoláig. Abban reménykedett, hogy Fürjecske tanárnő és a többi osztálytársa nem feledkezett meg a szülinapjáról.
Róka Réka: (bemegy az iskolaajtón, köszön): Sziasztok, megjöttem!
(az egerek, a mókus, a borz köszönnek, de újra a füzetükbe bámulnak izgatottan)
Bagolyné: Várta, hogy valaki felköszöntse végre és ajándékot kapjon. De senki nem köszöntötte fel. Az osztálytársai saját magukkal voltak elfoglalva: a verset ismételték, amit Fürjecske tanárnő mára adott fel. A rókalány egyre szomorúbb és dühösebb lett.
Egér Egon: (kérkedve) Megtanultad a verset, Róka Réka? Én már fújom, mint az egyszeregyet.
Róka Réka (bosszúsan): Ej, Egér Egon! Kit érdekel most az a buta vers?
Mindenki (meglepődve a merészségen, , ijedten) : Haaaa!
Egér Egon (szinte hátrahőköl): De... Réka! Hogy mered azt mondani, hogy a Fürjecske tanárnő egy buta verset adott föl nekünk?
Róka Réka (gúnyosan): Úgy, hogy verseket tanultok ahelyett, hogy az igazán fontos dolgokkal törődnétek.
Egér Egon: Igazán kíváncsivá tettél. Mi lehet fontosabb annál, hogy szépen szavalunk, tizenkettest kapunk és a tanárnő megdicsér minket?
Róka Réka (vádlón): Tudod mit, Egér Egon? Te egy nagy buzgó mócsing vagy!
Egér Egon (kitör): Szégyelld magad, Róka Réka!
Róka Réka (kinéz, a gyerekekhez szól): Azt hiszem, hogy most elvetettem a sulykot. De mit tegyek, ha egyszer elfejlették a szülinapomat?
Bagolyné: Közben megérkezett Mackó Lackó is, lihegve. Kedvesen rámosolygott a rókalányra:
Mackó Lackó (lihegve): Te aztán gyorsan futottál előttem, Réka. Bárhogy próbáltalak utolérni, nem sikerült. Mert rájöttem ám, hogy versenyezni akartál. Jó, te győztél!
Róka Réka (sértően): Egyáltalán nem akartam versenyezni, és ha tudni akarod, egy kövér alak vagy, éppen ezért lomha is, s még egy csigát sem tudnál utolérni, (kérkedve) nemhogy egy ilyen pompás rókát, mint én.
Mackó Lackó (hallgat, majd elpityeredik). Ez fájt nekem, Róka Réka.
Bagolyné: Az összes osztálytársa Rékára meredt. Nem várták ezt tőle, Mindenki udvarias, kedves lánynak ismerte őt, aki soha nem bántaná meg a barátait. És most: tessék.
(ebben a pillanatban megszólal az óra kezdetét jelző csengő).
Fürjecske tanárnő (belép az osztályba): Szép jó reggelt, drága tanulóim!
Mindenki egyszerre: Jó reggelt kívánunk, Fürjecske tanárnő! (minden állatnak csak a feje látsszon ki, mintha leülnének)
Bagolyné: Róka Réka nem tudhatta, de Fürjecske tanárnő mindent hallott abból a beszélgetésből, amely az imént az osztályban folyt.
Fürjecske tanárnő: Látom, senki sem hiányzik. Kezdjük a verssel, amelyet mára adtam föl. Azt szeretném, ha Róka Réka mondaná el elsőként.
Róka Réka (megijed, feláll): Ööö, Nyu-nyuszi üül a...
Mackó Lackó (súgva): Fűben.
Róka Réka: Ül a fűben, szépen...
Mackó Lackó(súgja) : szundikálva
Róka Réka: Szépen szundikálva... Nyuszi ta-talán...
Mackó Lackó: beteg vagy, hogy már...
Fürjecske tanárnő: Mackó Lackó, kérlek, ne súgj!
Róka Réka: Nyuszi, talán beteg vagy...Gyerekek, segítsetek, nem tudom tovább, súgjatok nekem, kérlek! Szóval még egyszer:
Nyuszi ül a...fűben, Szépen...szundikálva, Nyuszi...talán beteg vagy,...Hogy már nem is ugorhatsz, ....Nyuszi hopp, nyuszi, hopp, máris egyet elkapott.
Fürjecske Tanárnő: Róka Réka, talán azt gondolod, nem hallottam, hogy a gyerekek segítettek neked a versben?
Róka Réka: Tanárnő! Én...Nem tudtam megtanulni a verset, mert nekem ma...Tetszik tudni...(lehajtja a fejét)
Fürjecske tanárnő: Előzőleg annak is fültanúja voltam, hogyan sértetted meg szegény Mackó Lackót, aki, lám, ennek ellenére próbált segíteni neked a versben. Látszik rajta, hogy szeret téged, és igazi barátod.
Bagolyné: Róka Réka belátta, igazságtalan volt Mackó Lackóval szemben.
Róka Réka (zavartan, bűnbánón): Tetszik tudni, tanárnő, és Lackó, és ti, kedves osztálytársaim, én azt vártam, hogy...amikor reggel megérkezek..., mindannyian a nyakamba ugrotok, és felköszöntötök engem a születésnapom alkalmából. Lufikat, tortát, ajándékokat vártam...és, mivel megfeledkeztetek rólam, mindenkire haragudtam. A verset pedig elfelejtettem megtanulni.
Mackó Lackó: Réka, én úgy tudom, neked Tölgyuár huszonmakkadikán van a születésnapod, tehát holnap. Ma még csak tizenmakkadika van.
Róka Réka (meglepetten): Hogy lehet az? Reggel lapoztam egyet a naptárban, és...
Fürjecske tanárnő (mosolyogva): Úgy gondolom, hogy kettőt lapoztál a naptárban, Réka. Nézd meg az osztálynaptárt. Látod, Tölgyuár tizenmakkadika van ma. És egyikünk sem felejtette el, hogy holnap lesz a születésnapod.
Róka Réka: (bűnbánóan) Hogyan lehettem ilyen buta és dölyfös?
Bagolyné: Róka Réka a nap hátralevő részében lelkiismeret furdalást érzett. A társai azonban mind megbocsátottak neki, hiszen annyira fontos volt nekik Róka Réka, hogy nem akarták azt, hogy a születésnapja előestéjén bánatos legyen. Másnap reggel, amikor Róka Réka még aludt, a barátai és Fürjecske tanárnő beosontak a szobájába, kezükben tortával és ajándékokkal. És elénekeltek neki egy gyönyörű születésnapi dalt:
(Katáng: Legyen szép) http://www.youtube.com/watch?v=ZwJDG5T2GHo
Itt a nagy nap, ébresztő, kelj fel, gyorsan egy-kettő,
Rólad szól ma minden ének, zeng a dal és zeng a lélek,
Készülődik már a ház, tortán mi lesz, csoki máz
Táncra kél sok gyertyaláng, azt kívánom hát:
Ref:
Legyen szép, legyen jó, legyen vígan mosolygó,
Legyen minden nap olyan boldog, mint a születés(3)napod, (2x)
Nincs ma felhő, kék az ég, átölel a messzeség
Rád kacsint a napsugár, tótágast áll a világ
Veled együtt ünnepel, kéz a kézben énekel
a család s minden jó barát, azt kívánjuk hát.
Ref.
Róka Réka: Köszönöm nektek az ajándékokat, a tortát. És tanultam valamit: nem szabad nagyképűnek lennem és megbántanom másokat, mert mások szeretnek és becsülnek engem. Ha szóval, vagy tettel megbántok valakit, akkor sebeket okozok az ő értékes és kedves szívében. (le!)
Bagolyné: Róka Réka így tanulta meg a leckét, és azóta sem felejtette el. De én sem felejtettem ám el a te szülinapodat, Pannikám. Íme, az ajándékom (becsomagolt, masnis dobozt ad át). És itt van a torta is (közben meggyújtjuk rajta a gyertyát, és egy felfújt lufit dobunk ki a paraván fölött).
Itt a nagy nap, ébresztő, kelj fel, gyorsan egy-kettő,
Rólad szól ma minden ének, zeng a dal és zeng a lélek,
Készülődik már a ház, tortán mi lesz, csoki máz
Táncra kél sok gyertyaláng, azt kívánom hát:
Ref:
Legyen szép, legyen jó, legyen vígan mosolygó,
Legyen minden nap olyan boldog, mint a születés(3)napod, (2x)
Nincs ma felhő, kék az ég, átölel a messzeség
Rád kacsint a napsugár, tótágast áll a világ
Veled együtt ünnepel, kéz a kézben énekel
a család s minden jó barát, azt kívánjuk hát, Ref.
Pannika mosolyogva játszik a gyerekekkel lufizni, majd kihívja a szereplőket. Amikor letettük a bábokat, lufikkal térünk vissza, és a dal közben dobálhatjuk oda-vissza.