Mandrik Erzsébet: A pokol tornácain (A pokol bugyraiban)

Mi, mostani fiatalok, boldogok lehetünk, hogy eddigi életünket boldog, felhőtlen békeidőkben tölthettük. De kedves földim! Tudnunk kell arról is, mi történt a szülőföldünkön akkor, amikor nagyapáink voltak suhanc gyermekek!

Tavaly kaptam ajándékba Mandrik Erzsébet a Pokol tornácain című könyvét. Egyszerű, kívülről lila színű, díszes borítótervet teljes mértékben nélkülöző füzetecskére gondoljunk itt, ne egy vaskos, szemet gyönyörködtető kötetre (amit szépen „becsomagolnak”, arra sajnos könnyebben esik a választásunk). Mielőtt elkezdtem volna olvasni, nem fűztem hozzá különösebb reményeket a szórakozás szempontjából. Nem is nevettem rajta egy pillanatig se. Letenni azonban mégse sikerült. Az egyszerű megfogalmazású sorok szinte felolvasták magukat nekem, s egyre mélyebb felháborodásba, együttérzésbe, szomorúságba vittek bele.

A mű szerzője, aki a kárpátaljai Visken, kulákcsaládban született, a saját- és családjának sorsát tárja az író az olvasó elé. Az éra, amibe visszakalauzol minket a történet, egy kegyetlen időszak (a második világháborút követő évek), amikor az orosz katonák rátelepednek és háborgatják Kárpátalja őshonos, békés, paraszti lakosságát. Az akkor 15 éves Mandrik Erzsébettel  egy szovjet határőr erőszakoskodik, s a lány apja ezért (akarva-akaratlan) végez a tiszttel. Az apa elmenekül a biztos halál elől (egész további élete csupán szorongás, nélkülözés és menekülés lesz). A családra lesújt a kegyetlen szovjet karhatalom keze. Mindenüktől megfosztják a Mandrik családot, a lánynak politikai elítéltként tizenegy évet kell fegyházban és munkatáborban töltenie válogatott szenvedések és kínok között. De az otthon maradottakat is folyton figyelik és zaklatják, s a tragédia önmagába visszatérő nyolcasként fonja körbe mindenkinek a sorsát, aki a Mandrik családba tartozik.

Szinte kézen fogva vezetett a  tragikusan igaz történet, amely, miután befejeződött, érdekes ötletet vetett fel bennem. Mivel arra vágytam, hogy minél több kárpátaljai fiatal megismerhesse az említett írást, odaírtam a belső borítójára, hogy mindenkinek féltő szeretettel ajánlom a könyvecskét, és elolvasás után legyenek szívesek tovább adni azt valakinek− azzal odaadtam egy ismerősömnek. Sajnos, nem tudom, hány ember kezében járt már azóta a mű, de szívből remélem, hogy nem volt hiábavaló a kezdeményezés. Minden nemzetnek szembe kell néznie a saját múltjával, hogy azt értékelve létezzen a jelenben, s majd a jövőben.

A könyv több kiadást is megélt. A legújabb kiadásban a címét A pokol tornácain-ra módosították.

Kurmai-Ráti Szilvia

Vitamin+ Cool-túra