Varázsdallam (bábmese)
| 
| 
Varázsdallam (bábmese)
Pannika: (egy kis széken ül, és fejét lehorgasztva, bánatosan sóhajtozik. Kicsomagolatlan nyalókát, és különböző édességeket tart úgy a kezében, hogy a gyerekek láthassák, mi az). Hhhaj (kis szünet), hhaj.
Bagoly úr: (felröppen a paraván mögül, kissé zihál, mintha sietett volna): Pannika! Végre megtaláltalak! Már mindenhol kerestelek! Rég találkoztunk. Gondoltam, ideje lenne beszélgetnünk, hogy tudjuk, kivel mi történt az utóbbi időben.
Panni: (felnéz, kicsit meg is ijed, majd újra lesüti a szemét, mert szégyelli magát, nyafogva köszön): Szia, Bagoly úr.
Bagoly úr (rosszallóan): Úgy látom, nem vagy túl vidám.
Panni (kitör, szinte levegő után kapkodva): Ó, Bagoly úr, te vidám lennél, ha megbántottad volna az anyukádat, a legszebb, legkedvesebb anyukát az egész világon?!!
Bagoly úr (nyugtatóan, tapintatosan): Nekem mindent elmondhatsz, Pannikám! Szeretném, ha nem nyomná a lelkedet semmi. Nem foglak leszidni, bármit is csináltál.(a gyerekekhez szól) Ugye, gyerekek, ti sem fogjátok bántani Pannit azért, amit tett?
(Gyerekek: Neem!)
Bagoly úr: Bátran elmondhatja előttetek is, hogy mi bántja?
(Gyerekek: Iigeen!!!)
Panni (megkönnyebbülten mosolyog): Örülök, hogy meghallgatjátok, ami egész nap elkeserített. Úgy történt, hogy anya kora reggel elment dolgozni. Megkért, hogy vegyek a boltból kenyeret és vajat. Otthagyta a pénzt is rá. Én viszont nem vettem kenyeret és vajat, hanem...(itt megáll, tétovázik, hogy elmerje –e mondani)... tehát helyette...ezeket vettem, itt (felemeli, hogy mindenki jól lássa a kezében lévő édességeket, elkezd pityeregni). Először elégedett voltam azzal, hogy teli van a zsebem édességgel. Aztán történt valami furcsaság: amikor elővettem egyet, hogy kibontsam, elkezdte égetni a kezemet. A többitől pedig olyan nehéz lett a zsebem, hogy nem bírtam járni. Egy darab cukorkát se vettem a számba. Itt szorongatom azóta, letenni sem merem. A legjobban az keserít el, hogy anya mit fog szólni, ha megtudja.
Bagoly úr : Hmm...így már minden világos.
Pannika (szégyenkezve): Ugye, Bagoly úr, egy ilyen rossz kislányt már nem is lehet szeretni? El fog engem dobni magától az anyukám? (pityereg)
Bagoly úr: El-dob-nii? Dehogy fog eldobni! Hiszen szeret téged, akkor is, ha rosszul döntesz, ha kenyér helyett édességre költesz. Így van, gyerekek? Szeret minket az anyukánk akkor is, ha rosszalkodunk?
(Gyerekek: Iigeen!)
Pannika (erősen megkönnyebbülve): Olyan jó, hogy itt vagytok, és megvigasztaltok!...Drága Bagoly úr, arra is van ötleted, hogy mondjam el az egészet anyának?
Bagoly úr: Nos, eszembe jutott egy történet, amely segíthet neked ebben.
Pannika: Hurrá! Szeretem a meséidet!
Bagoly úr : Kényelmes, lakályos hajlékban, vidáman éldegélt Sajteszi, a kis egér az anyukájával, aki minden erejével arra törekedett, hogy a fia jellemes, becsületes egérré váljék, mire felnő. Egy ragyogó reggelen Sajteszi kitalálta, hogy ő csónakázni szeretne a folyón. Az anyukája viszont nemet mondott erre a képtelen ötletre, hiszen ha netán vízbe esne valamelyikük, elsodorná az áramlat és megfulladna. Sajteszi ezt hallván morgolódni kezdett. Semmivel sem volt megelégedve, és majdhogynem percenként mondott az anyukájának valamit, amivel elszomorította:
Sajteszi (durcásan, de különböző hangszínekben):
- Anya, ez a morzsa száraz, nem bírom lenyelni!
- Tévét akarok nézni!
- Nem fogom összeszedni a játékaimat, és kész!
- Cukorkás sajttortát akarok enni!
- Anya, buta vagy! Nem vagy a barátom!
- Eszem ágában sincs segíteni tésztát kavarni.
- Milyen rossz íze van ennek a cukorkás sajttortának, amit sütöttél, fújj!
Bagoly úr : Egéranyának ezek a szavak a szívébe találtak, mégis nyugodt hangon válaszolt és gyengéden takarta be a toporzékoló Sajteszit délben, aki még ekkor is pimaszul engedetlenkedett:
Sajteszi: Nem fogok aludni napközben, neeem!
Bagolyúr : Rövidesen azonban csend lett, csupán a kis egér egyenletes szuszogását lehetett hallani.
Madár voltam álmomban,
Fenn az égen daloltam,
Olyan dal volt, amit én még
Addig sosem hallottam.
Madár voltam álmomban,
Házak fölött átúsztam,
Város szélén elfáradtam,
szépen hazaszállottam.
Egéranya, mivel el kellett mennie vásárolni, és elfelejtett szólni róla, levélben tudatta gyermekével, hogy nemsokára hazajön (egy nagy, látványos, papírból kivágott falevélre ír, leteszi, elballag). Az irományt viszont váratlanul szárnyaira kapta egy fuvallat, és kiröpítette a kuckó ablakán (a levelet botra kell erősíteni, külön ember tartja, és mozgatja halk, de nyugtalan zene közben fel-le (legjobb lenne szél hanghatással), ez alatt a bábosok azt mondják, susogóan, de érthetően, ritmusosan, hangosan):
Bábosok kórusban:
Fúj a szél, fúj a szél,
De morog a szél.
Apró az a szoba,
Mégis belefér.
Széles világba'
Fut a szél magába',
Nyakában a lába,
Sosem érsz nyomába. (Weöres Sándor: Kis versek a szélről, részlet)
Bagoly úr: Sajteszi felébredt, ásított egyet, majd körülnézett anyukáját keresve. Ide-oda rohangált, s egyre ijedtebben kiáltozza:
Sajteszi: Anya, hol vagy? Anyaaa!
(csüggedten lehajtja a fejét, majd a nézőkhöz fordul)
Sajteszi: Gyerekek! Hogy tehette ezt anya velem? Itt hagyott, mint egy leszakított virágot, amiben már nem lelte örömét. Megérdemeltem ezt tőle? (Népdal: Látod, édesanyám c. népdal dallamára, de nem azzal a szöveggel)
Bábosok kórusban:
Látod, édesanyám, látod édesanyám,
Mért mentél el világra?
Inkább mentünk volna, bárcsak mentünk volna
Hajózni a Tiszára.
Tisza vize elvitt volna jeges Dunába,
Hogy ne lettem volna, bár ne lettem volna
Ilyen elhagyott, árva.(2x) (magyar népdal, a szövegén KRSZ módosított a szövegkörnyezetnek megfelelően)
(Közben a kis egér rövid hallgatás után sírni kezd, előbb csendesen, majd egyre elkeseredettebben bömböl)
Bagoly úr: Ezt az egerek királya is meghallotta, és odalépett a kisegér elé.
Egerek királya: Nocsak Sajteszi! Ki bántott téged?
Sajteszi: Az anyukám, királyom. Itt hagyott szó nélkül.
Egerek királya: Ez különös. Nem vall a te édesanyádra. Miért történhetett meg ez?
Sajteszi: Nem tudom... No, jó, ...szóval, kicsit...nem... viselkedtem jól...
Egerek királya: Kezdem érteni, Sajteszikém. Csúnyán viselkedtél Egéranyával.
Sajteszi: Csupán annyit mondtam, hogy a morzsa száraz, és nem kérem...
Egerek királya: Tehát nyafogtál. Ennyi?
Sajteszi: Igen, ennyi... És hogy tévét szeretnék nézni.
Egerek királya: Ahá! Követelőztél.
Sajteszi: (lehajtott fejjel) Azt is, hogy nem ízlik a cukorkás sajttorta, ami nem volt igaz, mert nagyon is finom volt...
Egerek királya: Eszerint hazudtál és meg akartad szándékosan sérteni az édesanyádat.
Sajteszi: (nagyot sóhajtva): Így volt, királyom. És ő ezért elment, nem akar látni ...(pityeregni kezd)
Egerek királya: Figyelj rám, gyermek. Tudom, hogy mi fog segíteni rajtad. Meg kell találnod (ezt lassan, kihangsúlyozva) a Varázsdallamot, és anyukád füle hallatára megszólaltatni.
Sajteszi: (örömében ugrik egy nagyot): Csak ennyi? Varázsdallam! Ujjé! Azonnal indulok, hogy megkeressem.(elszalad)
(ebben a pillanatban hangosan megszólal az Egérkirály mobiltelefonja)
Egerek királya: Nahát, ez a telefon mindig a legrosszabbkor kezd csöngeni! (matat, keresi a telefont. Észreveszi, hogy Sajteszi elszaladt, utána kiált) Várj! Még nem mondtam el, hogy hol találod a Varázsdallamot!
Madár voltam álmomban,
Fenn az égen daloltam,
Olyan dal volt, amit én még
Addig sosem hallottam.
Madár voltam álmomban,
Házak fölött átúsztam,
Város szélén elfáradtam,
szépen hazaszállottam.
Bagoly úr: És Sajteszi elindult a Varázsdallam után. Volt egy nagyszerűnek tűnő ötlete, miszerint a boltban majd megtalálja, hiszen ott mindent lehet kapni.
Bábosok kórusban (ritmusosan, pörgősen):
Beregszászban volt egy bolt,
Abban mindenféle volt:
Tenta, penna, papiros,
Eredj ki te kis piros! ( magyar népi mondóka)
Bagolyúr: Azonban a bolt messze volt, túl a folyón és Sajteszinek várakoznia kellett a parton, míg jön egy hajó. Közben eszébe jutott, hogy édesanyja hogy óvta attól, hogy csónakázzanak aznap. Sajteszi már nem az élményért akart beülni a hajóba, hanem, hogy megkapja a Varázsdallamot.
(Jön a nagy papírhajó, Sajteszi „beszáll", a derekától felfelé látszik csupán. A bábosok énekelik az Által mennék én a Tiszán... c. népdal dallamára az alábbi sorokat. Furulyás kísérettel még csodásabb lenne. De variálható folyócsörgedezés-hangeffektussal is, vagy a dallam után is bejátszható, hogy élvezetesebb legyen).
Bábosok kórusban:
Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a boltosom, ott lakik a boltosom.
Sajteszit nézd, a csibészt, bűnbánón ácsorog ott
És hűn keresi a Varázsdallamot, a szép Varázsdallamot. (magyar népdalból, átköltve)
(Sajteszi kiszáll a hajóból, és bemegy a boltba, megcsendül egy csengő, jelezvén, hogy nyílott a bolt ajtaja. Sajteszi nem látja, hol van az eladó, ezért kiált egy nagyot:)
Sajteszi: Csókolooom!!!
Bagoly úr: Boltos Borz épp lehajolva keresett valamit az asztal alatt, de megijedt a kiáltástól, és felkapván azt, beverte a fejét.
Boltos Borz: Jajajaj, a fejem...(tapogatja az ütés helyét).
Sajteszi: (bűntudattal) Bocsánat, Borz bácsi.
Boltos Borz: Jól van, no, nem haragszom én. De hol a csodában lehet a szemüvegem? Ide tettem le az asztalra, tisztán emlékszem, de most sehol se találom. ( Közben a szemén van ). Gyerekek, ti már régen itt vagytok, hátha tudtok nekem segíteni: hol találhatnám meg azt a fránya szemüveget?
Sajteszi: Borz bácsi...
Boltos Borz: Csss... Várj, nem hallom, mit mondanak a gyerekek...
Sajteszi: De hát Borzbácsi...
Boltos Borz: Cssss! Nos, gyerekek, hol lehet a szemüvegem szerintetek?
(Gyerekek: A szemeden!)
Sajteszi: Én is éppen ezt próbáltam elmondani neked, de nem hagytad!
Boltos Borz: (megtapogatja a szemüveget): Ó, tényleg. Köszönöm gyerekek. Ne haragudj, Sajteszi. No, mivel szolgálhatok?
Sajteszi: Tessék mondani, igaz, hogy itt mindent lehet kapni?
Boltos Borz: (énekelgetve, magabiztosan). Beregszászban volt egy bolt, abban mindenféle volt, tenta, penna, papíros, eridj, ki, te kis piros! (nevet). Hát persze, hogy mindent lehet kapni.
Sajteszi: Huh, az jó. Szóval kérnék egy darab Varázsdallamot.
Boltos Borz: Varázsdallam? Az nincs.
Sajteszi: De Borzbácsi azt mondta, hogy itt mindent lehet kapni. (szomorúan, a fejét lehajtva) Nekem muszáj szereznem egy ilyen dallamot, mert megbántottam az anyukámat. Neki kell elvinnem a dallamot.
Boltos Borz: (örömmel) ÁÁÁ, neked édesanya-kiengesztelő varázsdallam kellene? Miért nem mondtad előbb? Azt nem a boltban lehet venni, hanem a szívedből kell megszólaltatni, onnan muzsikál.
Sajteszi: (meglepetten) A szí-vem-ből?
Boltos Borz: Igen. És a Varázsdallamnak ez a szövege: Bocsáss meg, anyukám. Nagyon szeretlek.
Sajteszi: Értem már! (kirohan)
Bagolyúr: Sajteszi menten hazarohant, remélve, hogy anyukája mégiscsak otthon várja. Egéranya már messziről szaladt feléje.
Egéranya: Sajteszi, már úgy aggódtam miattad! Nem értettem hová tűntél, amíg én vásárolni voltam.
Sajteszi: Ó, anya, te vásárolni voltál? Én meg már azt hittem, hogy itt hagytál azért, mert csúnyán viselkedtem.
Egéranya: Itt hagyni téged? Butuskám, soha se hagynálak el!
Sajteszi (lassan, tagolva, jelentőségteljesen, hiszen ez a mozzanat kulcsfontosságú a mesében, és a gyereknek ezt éreznie kell): Úgy szeretlek, ne haragudj rám, olyan csúnyán viselkedtem veled szemben...
(megölelik egymást)
Bagoly úr: Így ért véget a Varázsdallam története.
Pannika (kapja magát): Bocsáss meg, Bagoly úr, de most sietnem kell. Megkeresem anyát, és megszólaltatom a varázsdallamot, hogy minél előbb rendeződjön ez az ügy. Elmondok neki mindent őszintén és a büntetést is vállalom. (a paraván mögé szalad, vagy máshová, ahonnan nem látják már)
Bagoly úr: Menj Pannika! (a gyerekekhez) Gyerekek, ha netalán szomorúvá tennétek az anyukátokat, nem fogjátok elfelejteni, megszólaltatni ezt a titkos, varázserejű dallamot?
(Gyerekek: Neem!)